Új bejegyzés Frissítés

2013.07.23. 22:06 Árnyék a multból

A Korcs :(( Nem találom  a  helyem, kóbor  kutya  a nevem Kerítéseken  át csipázok,  egy két  fát  lepisálok Idegenre  morditok , belém rúgnak  vonyítok Futnák  tán  falkával,mint  domináns hím  a  farkával De hiába is  ugatok , csak  egy bolhás korcs  vagyok.

2008.03.18. 20:23

Megjött az eső, elment a kedvem Holnaptól befagy majd a seggem Körülöttem mindenki depi Ezért nem vagyok én se hepy   Árnyék amúltból

2006.10.12. 16:44

a szerelmem összejött az egyik oszt.társammal, és járnak és ott smaciztak előttem!!!! :-(      a  voltam

2006.09.21. 19:42

Kedves szomorú névtelen! Szeretnélek megkérni hogy ha nevet nem is írsz , legalább egy betűt tegyél helyette! Mert így nehéz eldőnteni hányan öntik ki a szívüket ezen az oldalon...:), és nehéz nyomon követni a változást. Köszönöm :))   Twini

2006.09.21. 18:01

van bánatom!! Ma mindenki kikészit:(((

2006.09.13. 22:15

Bánat is ért...lebetegedtem. Tüdőgyulladás...holnap menek a kórházba...imádkozzatok értem :D

2006.08.10. 18:36

fiuk miatt

2006.07.11. 02:56

Vágyom rá, hogy itt legyen velem, de ez már nem történik meg. Eldobott, nem kellek már neki. A fájdalmas, hogy kihasznált, és még így is szeretem. Eldobott, mint egy használt papírzsebkendőt. Szeretem. Hát bűn ez? Mondhatta volna az elején, amit most mondott, nem így alakultak volna a dolgok. S talán most boldog lennék. De nem így tett! Hagyta, hogy megszeressem, és amikor leginkább a vágytól égek, eldob. Nem baj, szenvedjek. Ez kell nekem. Felkészít az életre, erősít. Bár ne bántana még most is... *XY*

2006.07.05. 07:45

Tudod, mi az a bánat?   Várni valakit, aki nem jön többé. Eljönni onnan, ahol boldog voltál, s otthagyni a szívedet örökké. Szeretni valakit aki nem szeret Téged, kergetni egy álmot és soha el nem érni. Csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni könyörgő levelet, szívdobogva várni, de nem jön felelet. Szavakat leírni mik szívből fakadnak, rózsákat öntözni mik elhervadnak. Hazudni, hamis lemondással hazamenni könnyes zokogással. Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat s imádkozni, hogy Ő meg ne tudná, mi a bánat. Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz. Játszom a közömbös embert, most látom csak milyen nehéz. Ha valaki azt kérdezné tőlem: Mondjam meg mit jelentesz nekem? Egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék szólni hirtelen. Csak nagy sokára mondanám, halkan, csendesen: -        Semmiség csak egy elmúlt szerelem. Elmegyünk egymás mellett és az arcod rám nevet, kacagva köszöntelek én is, de hangom kissé megremeg. S nem venné észre rajtam senki sem, hogy titokban könnyes lett a két szemem Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s mennénk tovább csendesen. Ha valaki azt kérdezné‚ tőlem: -        Mit jelentesz Te nekem? Talán könnyelműen azt felelném: - Semmit, semmit csupán... az ÉLETEM. A valóság mindig nehéz, de tévedsz rosszul ítélsz. Szívedben mindig lesz hely emlékeknek s felejtjük egyszer, hogy rossz vége lett.   Most búcsúzom, ennyi az egész Most menj el, vissza se nézz Csak vedd karodba azt, ki tőlem elrabolt és gondolj arra, hogy voltam és talán.........   VAGYOK!   x.y.z.

2006.07.05. 07:36

Késő bánat      Tavasz volt. A cseresznyefa virágos ága bekukucskált Margitka ablakán. De hiába füttyögtek a rigók, hiába szeretett volna fogócskázni Kormos, a hűséges puli: a vidám játszópajtás bent feküdt a szobában, és birkózott a fojtogató lázzal.      Margitka édesanyja egész nap az ágy szélén ült, és váltogatta a hideg borogatásokat. A kis beteg állapota azonban nem javult. Már nem egy, hanem kettő, sőt három doktor bácsi is állt mellette. Végül úgy határoztak, hogy Margitkát be kell szállítani a kórházba.      Anyuka a legkedvesebb játékokat válogatta össze.      -- Mit tegyek még a csomagba, Kicsikém?      -- A nagy babát -- suttogta a kislány.      A nagy babát, mely beszélni és aludni is tudott, Enikő kapta karácsonykor. Soha nem adta húga kezébe.      -- Ez az enyém! Ott a magadé! Te még kicsi vagy!      Anyuka hiába kérlelte Enikőt, hogy szerezze meg ezt az örömet Margitkának, hiába magyarázta, hogy álljon ott mellette, vigyázzon a játékára -- a kislány nem engedett.      -- Én kaptam keresztanyitól.      Ezért a szép hajas babáért könyörgött ma is Margitka.      Anyuka sóhajtva állt föl a bőrönd mellől.      -- Kislányom, Margitka kórházba megy. Azonnal jön a mentőautó. A nagy babádat kéri. Talán ez az utolsó kívánsága.      Enikő csinos arca eltorzult. Szívére szorította a babát.      -- Igen, neki mindig az enyém kell!      Anyukának nem volt ideje válaszolni. A mentőautó szirénája felbúgott a ház előtt. Egykettőre hordágyra fektették Margitkát, és már vitte is a fehér kocsi. Enikő az ablaknál állt, és még mindig a babáját szorongatta. Látta, hogy, a kicsi felmutatott hozzá lesoványodott kezével. A félelem végigsuhant a lelkén. Hátha Margitka nem jön vissza többé. Vagy csak anyukáék aggodalmaskodnak annyira?      Mégis: valahogyan nem volt kedve tovább játszani a babával. Betette a szekrény aljába. Legalább anyukának sem jut az eszébe, hogy minduntalan szemrehányást tegyen érte!      Anyuka azonban nem szólt semmit. Sem most, sem később, csak egyre szomorúbban járt a lakásban. Apuka arcáról is eltűnt a mosoly, Enikő hiába hozta haza a legjobb osztályzatokat.      Egy nap anyuka is, apuka is feketébe öltözött. Enikő dús, sötétszőke hajába fekete szalagot fontak. Margitka meghalt. Nem kéri többé a nagy, alvó babát, nem hangzik vidám kacagása az udvar felől. Elment a család kis napsugara örökre.      Enikő hangosan zokogott a temetésen. Ó, most odaadta volna a nagy babát szívesen, de már nem kellett senkinek.      Ettől a naptól kezdve gyakran láttak a temetőben egy gondosan öltöztetett, vállig érő hajú kislányt. Karjában gyönyörű babát tartott, és mindig egy kicsi, de friss sírhantot keresett fel. S ha valaki jobban megfigyelte volna a gyermeket, azt is észrevehette volna, hogy addig, amíg a virágokat rendezgeti, a nagy alvó babát odafekteti a fejfa tövébe.   x.y.z.

2006.07.02. 23:41

Elment Egyszer csak megjelenik, jön és elveszi. Az enyém, ne érj hozzá! De mindegy már! Elvette tőlem, fogta és vitte. Ő ment, nem maradt, a döntést meghozta. Engem itt hagyott, szívem csak sajog. Fogta, rohant, elvette, hátranéz nevetve. Könnyeim folynak, egyedül maradtam. Ők, ketten, együtt vannak, de nem kívánok rosszat: legyenek boldogok, szép élettel. Én majd túl élem szenvedéssel. Nélküle élem életem. Életem? Miről beszélek? Nélküle ez nem élet. Fájdalmas létem ez. Messze, távol van már, nem gondol már rám. Szétégett a szívem, porrá vált, hisz porból lett. *XY*

2006.07.02. 23:33

ez aranyos :)

2006.07.02. 20:35

twini semmibe vesz .. :'-(( ... de higadt magarok, túlélem ... :'-(( ... hm mmmm neehehhem fohogok sihírvahaha fakad h h ni VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

2006.07.02. 16:23

A Sötétség Angyala Száll, repül sötét éjszakában, fénye ragyog minden mozdulatában. Sötét haja és fehér bőre, kinézete teljesen ellentétes. Sorsa reménytelen képeit, soha sem feledheti vele senki. Szörnyű múltja lebeg előtte, várható jövő elképzelhetetlen. Lelke, hajánál is sötétebb, A sok-sok szenvedés megemésztette. Nem kér az élettől egyebet, Csak egyetlen háborítatlan helyet. *XY*

2006.07.02. 10:00

Korál : Évszakok   Volt idő, mikor még nem voltál. S nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál. És most látod: féltelek, őrizlek, védelek. Mert lesz idő meglehet , hogy nem leszel már. Voltak, akik szerettek, úgy hiszem. Ma sem tudom, végül miért hagytak el. De téged most már féltelek, szeress úgy, hogy jó legyek. Őrizz meg; elveszek, ha nem figyelsz rám. Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok. Bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék, ne engedj el! Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok. Bújj hozzám, ne hagyj el, ha én mennék, ne engedj el! Próbáltam másokkal, máshogyan. Ma egyik is, másik is messze van. És véletlen út lehet, de téged már féltelek. Őrizz meg; elveszek, ha nem figyelsz rám. x.y.z.

2006.07.01. 15:51

Várok... Könnyek nélkül csendesen, Fáj az élet énnekem. Boldogság és szomorúság, Osztozik meg teveled. Óh, de kedves mit se tudsz te, ezekről a dolgokról, Messze vagy te, nagyon messze, S, nekem fáj az életem. Várok, várok mindig várok, Mindig csak tereád várok. Napkeltétől, napnyugtáig - Könnyek nélkül csendesen, Sírok én utánnad. Mosolygó arccal, de síró kebellel, Várom a lépteid hangját. Óh, mikor érkezel?!   --banyamancs--

2006.07.01. 15:29

Nem a formázás a lényeg Vándor, hanem a szándék és a mondanivaló!!! :)) Twini

2006.07.01. 15:15

Még mindég nem megy nekem a szöveg formázás. Vándor

2006.07.01. 06:27

Bikini : Megüssem vagy ne üssem   Kiszívott nyakkal jött haza, de nem jött igazán zavarba, Belehazudott a szemembe, kinyílt a bicska a zsebemben. Megüssem, vagy ne üssem, azon tűnődtem, Egy nagy pofon nem old meg semmit sem. Statiszta voltam melletted, a gyűjteményedbe kellettem, Azt mondtad, kevés vagyok már, mint mackó-sajtban a brummogás. Megüssem,vagy ne üssem,azon tűnődtem. Egy nagy pofon nem old meg semmit sem Te nem szeretsz, én nem szeretlek téged, Érzés nélkül múlnak el az évek. Jól megértjük egymást itt az ágyban, Éjjel-nappal hazudunk egymásnak.

2006.07.01. 06:23

Úgy megnőttél, szinte félek Amikor még piciny voltál, Olyan nagyon enyém voltál, Engem ettél, engem ittál, Rám nevettél, nekem ríttál. Mikor később nagyobb lettél, Mindig messzebb, messzebb mentél, Először csak a kiskertbe, Aztán a nagy-idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, Akkor is nem engem érzel, Nem anyádat, nem apádat, Valami más csillagtájat. Úgy megnőttél, szinte félek, Már a válladig sem érek, Alig-alig hihetem már, Hogy ölbéli bubám voltál. Én voltam-e óriási, Vagy Te lehettél parányi? Sosem voltáll nehéz nékem, Nem éreztem gyöngeségem. Melletted most kicsiny lettem, Ágaskodik hát a lelkem, Nőni akar, hogy elérjen, Homlokodig, hogy felérjen.   x.y.z.

[33-14] [13-1]