Hanna

F�lrel�p�s

Zeusz n�mi b�szkes�ggel p�d�rgette a szak�ll�t, ahogy v�gign�zett a m�rv�nyszobrokon, melyek ol�mposzi kertje egy eldugott zug�ban feh�rlettek. Dics� tr�fea volt mindegyik; a szipork�z� hajlatok hell�n �jszak�k leszak�tott gy�m�lcseir�l �rulkodtak. Amott a bal sz�len Eur�pa, nagyra nyitott szem�ben meglepetts�g, mintha �pp most �klelte volna fel a bika. Emitt Dana�, kez�t feltartva, mosolyogva f�rd�tt a lez�poroz� napsugarakban. L�da, hatty� n�lk�l. Mn�mosz�n�, aki mintha t�voli muzsikasz�ra figyelne. Ott voltak mind, ifjan, v�ltozatlan sz�ps�gben.

Egy n� hi�nyzott a gy�jtem�nyb�l, de Zeusz nap mint nap b�s�ggel l�tta az eredetij�t. Ujjai idegesen megr�ndultak pomp�s szak�ll�ban. Lopva h�trasand�tott, de H�ra t�bbnyire t�ntet�leg elker�lte a kertnek ezt a szeglet�t; csup�n a p�v�i pottyantott�k tele a csillog� m�rv�nyt.

Zeusz megsimogatta Eur�nom� sima combj�t, majd elfordult, �s visszasietett a h�zba. Tiszt�n hallatszott a cs�r�mp�l�s: H�ra m�r megint �sszet�rte a t�kr�t d�h�ben.

Zeusz nem lass�tott a l�ptein, de b�lcsen elkanyarodott ink�bb a kil�t� fel�. Jobb, ha most nem zavarja a feles�g�t, mert m�g k�pes a hajt�ivel nekiesni. A szolg�k el�tt!

Most m�r csak az�rt is felmegyek a kil�t�ba, gondolta bossz�san, �s ujjai k�z�tt k�k szikr�k sercentek. P�r fl�t�st agyon kell csapnom a vill�maimmal.

Mindig �gy vezette le a fesz�lts�g�t.

A kil�t� korl�tj�n �thajolva megfesz�tette izmait, �s dob�shoz k�sz�l�d�tt. Hajdan�ban kiv�l� c�lz� volt; manaps�g azonban m�r �t-hat m�nk� is sz�ks�ges volt ahhoz, hogy egy viharban megrekedt �s aut�j�b�l kisz�ll� h�zal� �gyn�k�t hal�lra s�jtson.

Kiv�lt szerette az �gyn�k�ket, az �js�gkihord�kat �s a k�nyvt�roskisasszonyokat. N�ha tal�lomra is hajig�lt p�r vill�mot, de megfelel� c�lpont n�lk�l nem �rezte sportnak.

�regedett. A vill�mhajig�l�s kif�rasztotta. Bezzeg a r�gi id�kben, amikor m�g tet�t�l talpig lef�tyolozva j�ratt�k az aty�k ifj� l�nyaikat, nehogy szemet vessen r�juk! A vil�g t�ls� v�g�b�l is agyoncsapta a legyet!

Zeusz szomor�an r�gcs�lta a bajsz�t. Azok az id�k elm�ltak. A n�k nadr�gban j�rnak, �s nincs benn�k szemernyi g�r�g romantika sem.

Tavaly, amikor H�ra valahol messze j�rt, megpr�b�lkozott a bika-tr�kkel, de egy l�ny sem volt hajland� r��lni, b�rmilyen sz�pen kellette is mag�t. F�vel etett�k, azt�n undorodva t�r�lgett�k a kez�ket a zsebkend�j�kbe. Ut�na Zeusz sok�ig nem mozdult ki a szob�j�b�l, �s az ingatlan- �s Avon-�gyn�k�k egy darabig boldogan �ltek.

Zeusz �sszevonta szem�ld�k�t, majd len�zett a f�ldre, �s gyan�tlan �ldozat ut�n kutatott. Tekintete bej�rta G�r�gorsz�got, Egyiptomot, majd fut�lag v�gigsiklott Afrik�n - nem val�sz�n�, hogy k�nyvt�roskisasszonyokra �s �js�gkihord�kra bukkan Szom�li�ban -, meg�rintette Ausztr�li�t… �s ott maradt.

Lehanyatlott a karja. A vill�m sisteregve elpukkant a leveg�ben.

R�gen elfeledett, �s H�ra hitvesi igyekezet�nek k�sz�nhet�en egyre m�lyebbre tuszkolt �rz�sek �bredtek benne. Megkapaszkodott a korl�tban, �s m�g jobban kihajolt.

Ausztr�li�ban, az egyik homokos f�venyen aranyhaj� sz�ps�g s�ttette mag�t a nappal, anyasz�lt meztelen�l. Egyetlen sz�rsz�l sem bor�totta test�t, mely �gy csillogott, ak�r valami aranybarna idol.

Zeusz felh�rd�lt. M�r l�tni v�lte a leg�jabb szobrot a kertj�ben, a liliomok mellett: egy lust�n elny�l�, t�k�letes testet, mely csak bec�z�sre v�r. Legsz�vesebben azonnal levetette volna mag�t a magasb�l, hogy a l�nyhoz rep�lj�n; de a strandon t�l sok volt az ember, �s Zeusznak igen rossz tapasztalatai voltak a mai f�rd�z� sokas�gr�l.

V�rnia kell.

Zeusz �gy gondolta, pomp�s tervet eszelt ki. Az �tv�ltoz�s ugyan nem ment olyan k�nnyed�n, mint gondolta - m�g most is sajgott minden tagja, �s csak az �des v�rakoz�s jelentett balzsamot a k�szv�nyes hasogat�sra, mely l�baiba �llt.

R�gen gyakorolta az �talakul�st, s mivel olyan form�t v�lasztott, amilyet eddig m�g sosem, neh�z dolga volt. De nem akarta ism�telni �nmag�t. A hatty�, bika �s aranyes� mind olyan elcs�pelt - valami teljesen �jjal akarta megd�bbenteni a vil�got.

Nem volt k�ts�ge afel�l, hogy ezen az est�n h�roszt nemz; ez az � eset�ben meglehet�sen gyakran be szokott k�vetkezni, �s a l�ny sz�les cs�p�je is ezzel biztatta. Term�keny �le m�g most is Zeusz szeme el�tt j�tszott. Sz�nt�sra v�rt.

A nagy, �gsz�nk�ktakar�s �gy megremegett a nevet�st�l.

Nem kellett sok�ig v�rnia. Ajt� z�rja kattant, �s t�ncos l�ptekkel belibbent a strandon l�tott l�ny. Hanyag mozdulattal ler�gta cip�j�t, majd bevonult a f�rd�szob�ba.

Tal�n f�rd�k�dnak kellett volna lennem? T�prengett aggodalmasan Zeusz, de amikor a l�ny f�l �ra m�lva �d�n �s vak�t� mez�telens�gben fel� vette az ir�nyt, a sz�ve megl�dult. Nem, �gy a j�. Mindj�rt r�m fekszik, �n �tv�ltozom, �s a karjaimba z�rom. Bizony�ra h�l�s lesz, hiszen egy isten �rinti. �, az a selymes b�r!

Zeusz megremegett, majd amikor a l�ny r�hengeredett, �s p�rn�j�ba f�rta az arc�t, egy pillanatra elvesztette �ntudat�t. Megrohant�k az �rz�sek. Eg�sz �gytakar�j�n �rezte a bizserg�st, ahogy a k�nny� teher apr� l�baival dagasztja a matracot. A l�ny haj�nak aranysz�lai sz�tter�ltek, �s v�gigcsiklandozt�k az isten �rz�keit.

Most, gondolta, �s karjai megindultak, hogy �t�lelj�k a l�nyt.

Az �gyl�bak nem mozdultak.

Zeusz zavartan megpr�b�lt �tv�ltozni megint, de csak a k�szv�ny has�tott bel�.

N�vekv� riadalommal fesz�lt meg, h�nykol�dott volna, de nem tudott: mozdulatlan volt, has�n a l�nnyal. Az �gy nem moccant.

Zeusz k�ts�gbeesetten pr�b�lta volna r�ngatni, t�pni �j alakj�t, h�tha visszar�z�dik val�di �nj�be, de mindhi�ba; �s agy�ban kikrist�lyosodott a borzalom: a l�ny rajta fog aludni.

Miut�n nem tudott megmoccanni, k�nytelen volt figyelni a l�ny mocorg�s�ra az �gyon. Hol az egyik oldal�ra fordult, hol a m�sikra; Zeusz pedig nem tudott m�sra gondolni, csak arra, hogy most, a cs�p�je hozz�m�rt, fordulj meg, gy�ny�r� istenn�m, s�rl�djon a hasad a takar�hoz…

A l�ny k�nny� keze v�gigsim�tott a p�rn�n, �s Zeuszon �tfutott a gy�ny�rrel vegyes gy�trelem. Most m�r kezdte felfogni, micsoda �jszaka v�r r�. Elborzadt.

A karcs� ujjak megmarkolt�k a p�rn�t. Zeusz frissen mosott test vir�gillat�t �rezte. Forr�, ruganyos test simult hozz�, mint ahogy m�r �vsz�zadok �ta senki. A l�ny feneke a matracba m�lyedt.

Zeusz h�rg�tt - az �gy halkan nyikorgott.

Nem tudott s�rni; a francia�gyak t�bbnyire alkalmatlanok az �rzelemnyilv�n�t�sra. Most m�r �tkozta a pillanatot, amikor megl�tta a l�nyt. �gy gy�t�rni �t, egy istent!

A l�ny meleg lehelete a p�rn�t �rte. Zeusz tantaluszi k�nokat �llt ki, az �gyl�bak megfesz�ltek. Ekkor a l�ny hirtelen hasra fordult, �s sima b�r� szem�remdombja a takar�hoz s�rl�dott. A b�re �pp olyan selymes volt, mint ahogy azt Zeusz elk�pzelte.

Azt�n a l�ny egy sikkant�ssal kiugrott az �gyb�l. Zeusz feleszm�lt, �s k�b�n k�r�ln�zett.

A l�ny mellette �llt, �s bossz�san vizsg�lta a karcol�st a combj�n, amit a kiugr� �gyrug� okozott.

A lomtalan�t�skor az �gy a makacsul kij�r� rug�val az utc�ra ker�lt. K�t napbarn�tott hull�mlovas seg�tett lecipelni az emeletr�l. A l�ny megk�sz�nte, �s mosolya ragyogott, mint a napsug�r.

Zeusz a hull�mlovasokat is felvette a list�ra, r�gt�n az �gyn�k�k m�g�.

Az �gy lecsattant az aszfaltra. Zeusz nyekkent egyet.

- Kedvesk�m - sz�lalt meg egy hang valahol m�g�tte.

A l�ny visszafordult az ajt�b�l. A hull�mlovasok k�zrefogt�k, mint k�t �ber kutya.

- Erre az �gyra, ugye, nincsen sz�ks�ge? Elvihetn�m?

- Csak tess�k - intett a l�ny, �s bel�pett. Cs�b�t� feneke �s cs�p�je elt�nt a l�pcs�h�z hom�ly�ban.

- Na gyer�nk, v�n kecske - mondta az ismer�s hang.

Zeusz m�g t�z �vig a p�v�k �lj�ban keltette a toj�sokat puha matraca f�szk�ben, mire H�ra �gy d�nt�tt, hogy megbocs�t.