Hanna

Nagyerd�

M�r a Gerlos-h�g�n�l j�rtak. A kanyarg� �t f�l� z�ld �s k�k falk�nt magasodtak a hegyek, a szikl�k �sszez�rulni l�tszottak k�r�l�tt�k, mintha f�nyes, erd�fal� alag�tban j�rn�nak. A felh�k p�raszokny�jukat felemelve suhantak el a cs�csok felett, melyek a napf�nyben olyan �less�ggel rajzol�dtak ki, hogy m�r-m�r kiszak�tott�k az �gbolt takar�j�t.

Az aut�ban osztr�k k�nny�zenei ad� sz�lt - a magyar csatorn�k m�r r�ges-r�gen elmaradtak m�g�tt�k. Zoli l�ba alatt ide-oda g�rg�tt a dinnye, amit m�g Gy�r el�tt vettek az �t sz�l�n. Tomi az ablaknak d�lve aludt, hugi pedig k�z�pen a Witch magazint olvasta.

Zoli szerette volna, ha Tomi v�gre fel�bred. Meg akarta mutatni, hol van a h�z, ahov� tartanak. Innen ugyan m�g nem lehetett l�tni sem a hegycs�csot, sem a szerpentint, de hamarosan, a kanyar ut�n…

F�szkel�dni kezdett. A P�kember-k�preg�nyt les�p�rte az �l�b�l, �s behajolt sz�lei k�z�, hogy jobban kil�sson a sz�lv�d�n.

- Nem b�rsz m�r magaddal, mi? - k�rdezte az apja. - H�sz perc, fiam.

- Tomi alszik - mondta Zoli. - Felkeltsem?

- Hagyd csak - sz�lt k�zbe anya. - Nemsok�ra ott vagyunk.

- �pp az�rt - morogta Zoli, de visszah�z�dott.

- Cs�ssz od�bb a seggeddel! - sz�lalt meg Juli, �s felpillantott az �js�gj�b�l. - Nem f�rek el t�led.

- Jucus! - figyelmeztette szel�den anya.

- Ja. Popsi. - De azt�n Juli az �l�s takar�s�ban Zoli fel� fordult, �s ajk�val n�m�n form�lta a tiltott sz�t: „segg”. Ut�na vihogva nekid�lt Tominak.

El�bukkant a hegy - az � hegy�k. Az alj�ban piros tet�s, apr�, feh�r h�zak pettyezt�k a hegyoldalt, ak�r egy csoport gomba, �s feljebb, a legel�k ment�n egy-k�t barna tanya�p�let b�jt meg a kanyarg�s �t ment�n. Legfel�l s�t�tz�lden, h�v�sen a Nagyerd� ter�lt el. Olyan hatalmas volt, hogy Zoli a h�zat csak k�s�bb vette �szre. Ott, a feny�k alatt, a legel�k �s a rengeteg perem�n feh�r folt csillant.

- L�tom! - ki�ltotta Zoli, �s el�remutatott.

Tomi felrezzent. - Mi? - motyogta.

- Odass! Ott a h�z!

Tomi kicsit lassan - Zoli szerint t�l lassan - mozdult, hogy el�ren�zzen. Juli leengedte a magazint, �s bossz�san �sszecsukta.

- Nem lehet t�letek semmit se csin�lni.

- Kuss!

- Zoli!

Zoli h�trad�lt, �s keresztbefonta a karj�t. Ez az eg�sz meg�rkez�s rosszul indult. Ott volt a h�z, az erd�, a hegyek… de mintha ez senkit nem �rdekelt volna igaz�n.

� fontosnak �rezte. Minden porcik�ja eml�kezett a tavalyi �vre, a feny�t�k illat�ra, a keser� f�stre, amikor t�zet raktak, a k�ns�rga gomb�k csokr�ra a f�k t�v�ben, a medvel�bnyomra az �sv�nyen, a nagy es�re, amikor a mindig h�v�s fah�zban paszi�nszot rakott ki a szarvastr�fe�k alatt. Volt egy �v, amikor egy s�t�tz�ld moh�val ben�tt m�lyed�sben tiszta tavacsk�t tal�lt, �s �ttetsz� sz�l�f�rtk�nt lebegtek benne a b�kapet�k.

� az�rt ment, hogy megint azt �rezze, mint el�z� �vben. Az�rt hozta Tomit, hogy �t is bevonja ebbe a vil�gba, de a bar�tja meg a h�ga elrontott�k az eg�szet.

Pedig Tominak �rtenie kellett volna. A k�v�rk�s fi� mindig k�sz volt elfogadni Zoli v�lem�ny�t, �s k�nnyen fellelkes�lt. Kettej�k k�z�l � volt a k�vet�, az apr�d, �s az iskola udvar�n a sz�netben �gy v�gtak kereszt�l, mint egy apr�, v�r�s haj� csillag �s annak nagy, sz�ke bolyg�ja. N�luk minden ford�tva volt: Zoli v�dte meg Tomit, ha a nagyobb fi�k nyaggatt�k, �s � volt a hangosabb is: egy kicsi, �les hang� l�tnok.

Most is el�re eltervezte, hogyan zajlik majd az eg�sz utaz�s, mit mond majd Tomi, �s mit v�laszol �. A bar�tj�nak ugyan�gy l�ngra kellett volna lobbannia, mint neki, ugyan�gy v�rnia kellett volna a z�ld csendet. Hiszen eleget besz�lt neki r�la. Akkor mi�rt nem �rti?

Az �t h�tralev� r�sz�n csendben �ld�g�lt. Tomi megpr�b�lta sz�ra b�rni, de nem j�rt sikerrel, �s egy id� ut�n zavartan �s s�rt�d�tten � is elhallgatott. Juli nem olvasott ugyan tov�bb, de el�rehajolt a k�t els� �l�s k�z�, �s eltakarta a l�tv�nyt.

Sz�rke csendben kanyarogtak fel a szerpentinen. A tehenek megb�mult�k �ket. Feh�ren �s v�r�sen vir�tottak a f�ben, mint �ri�si vir�gok, a vadvir�gok pedig lil�k voltak, mint a rekl�mban a tehenek. A falu minden kanyar ut�n egy leheletnyivel kisebb lett, az �t pedig egyre sz�kebb. A hegycs�csok m�g�tt �jabbak t�ntek fel, �s feh�ren haraptak az �gbe.

Zoli n�m�n n�zett kifel� az ablakon. Az egyik legel�re barna sas csapott le, �s ahogy elhaladtak mellette, felemelte fej�t zs�km�ny�r�l. Borosty�ns�rga szeme megvillant a f�ben. Zoli sz�lhatott volna a t�bbieknek, hogy itt egy sas, de ink�bb sz� n�lk�l visszan�zett. A tekintete �sszeakadt a mad�r�val, azt�n az aut� maga m�g�tt hagyta a r�tet. Zoli megnyugodva fordult vissza, �s r�mosolygott Tomira hugi feje f�l�tt. �gy �rezte, mag�val viszi a sast, amely csak az �v�, mint ahogy a fenyves �s a Nagyerd� titokzatos fens�ge is.

�ltek a torn�con, fogaik k�z�tt hersegett a Kisalf�ld naps�t�tte, dinny�ben �rz�tt �ze, balatonparton les�lt, barna l�bsz�rukat sz�tvetett�k, hogy a cukros l� a feny�deszk�kra �s a f�be cs�p�gj�n. Tomi l�ba feh�r volt - � csak le�gni tudott. Fej�k felett csattog�s hallatszott: anya r�zta ki a paplanokb�l az egy�ves dohot.

- Nagyap�� volt a h�z - magyar�zta Juli, �s r�zsasz�n cicanyelv�vel lenyalta �ll�r�l a dinnyelevet. - Amikor kicsik voltunk, � m�g itt lakott.

- De azt�n otthonba kellett mennie. - Zoli �rezte a fenyvesb�l fel� sz�ll�, nedves �let-illatot. M�r nem neheztelt senkire. Ott volt, ahol lenni akart. - Na, akkor kezdt�nk el idej�rni. Jobb, mint a Balcsi.

- �n szeretem a Balcsit - mondta Juli loj�lisan. M�r k�t �ve minden ny�ron elt�lt�ttek Tomi�k fenyvesi telk�n p�r hetet.

- Nekem tetszik az erd� - n�zett Tomi Zolira. - Van farkas is?

- Meg medve meg hi�z meg minden - v�gta r� Zoli, noha � l�bnyomon k�v�l m�st nem l�tott. - De majd megl�tod. Holnap elmegy�nk egy kicsit kir�ndulni.

- Ahov� szoktunk? - k�rdezte Juli.

Zoli horkantott. - Valami �j helyre. Keres�nk valami szuper zugot.

- �s mi van, ha farkassal tal�lkozunk? - k�rdezte Tomi. Nemr�g megn�ztek egy horrorfilmet Balatonon a v�rfarkasokr�l, �s b�r akkor mindannyian f�lve b�jtak �ssze a takar� alatt - Juli meg bez�rk�zott a v�c�be, �s addig nem j�tt el�, am�g a fi�k meg nem nyugtatt�k, hogy v�ge a filmnek -, csak Tomiban hagyott akkora nyomot, hogy m�g most is megborzongott, ha r�gondolt. Pedig v�gig se n�zhett�k, mert a nagymam�ja bej�tt, �s kikapcsolta a vide�t.

- Nem gond. Belen�zel a szem�be �s k�sz. Az �llatok nem t�madnak arra, aki a szem�kbe n�z. F�lnek t�le - jelentette ki Zoli magabiztosan.

Egy darabig hallgattak, mert a dinnye vastagabb, vil�gosr�zsasz�n r�sz�hez �rtek, �s �gyelni�k kellett arra, hogy ne kenj�k �ssze magukat. Zoli v�gzett el�sz�r. Ledobta a h�jat a f�be, �s h�trahanyatlott a feny�deszk�kra. N�zte a torn�c fagerend�it, a r�gi dar�zsf�szkeket a sarkokban, �s behunyta a szem�t. Az erd� susogott. Valahonnan messzir�l kolomp �s kasz�l�g�p hangja hallatszott, de j�val er�sebb volt a szikl�k k�zt f�ty�l� sz�l �s az �sszes�rl�d� t�levelek neszez�se. Mad�r vijjogott, �s Zoli arra gondolt, hogy az � sasa az. Nem kellett kinyitnia a szem�t, hogy l�ssa a magasban k�r�zni. A szemh�ja bels� fel�re rajzol�dott ki a sziluett, mintha oda�gett volna.

- Kett�kor van eb�d - mondta anya, �s �tadta az uzsonn�szacsk�t. - Ide mentek az �fony�sba, ugye? - a k�rd�se f�lig fenyeget� kijelent�s volt.

- Mindig oda megy�nk - vont v�llat Zoli.

- Megn�zz�k a v�rat - tette hozz� Juli.

- Ne k�ssetek el, k�l�nben ut�natok megyek.

- Ne menjek veletek? - k�rdezte apa bentr�l. Arca nem l�tszott az osztr�k �js�g m�g�tt. - Sz�vesen k�r�ln�zn�k �n is az erd�ben.

Anya h�trafordult, �s r�mosolygott.

- Holnapra �gyis nagy kir�ndul�st szervezt�l. Majd akkor. Hadd fedezz�k fel a k�rny�ket! Tomi m�g �gysem l�tta - azzal visszafordult, �s kacsintott.

Zoli ilyenkor szemernyi k�ts�g n�lk�l tudta, hogy az � anyuk�ja a legjobb fej. B�szk�n vigyorgott r�.

- Ne izgulj, anyuszi. Nem esz meg benn�nket semmi.

- Na, azt rem�lem is.

Anya kik�s�rte �ket, �s jelent�s�gteljesen az �r�j�ra mutatott. - Kett�kor. K�l�nben nem marad semmi. Ap�tokat ismerve.

- Mit f�z�l? - k�rdezte Juli.

- Tejf�l�s-sajtos h�st s�t�k. J� lesz nem elk�sni.

- Akkor tuti hazaj�v�nk - ki�ltott vissza Zoli az erd�be vezet� �sv�nyr�l. M�r vitte a l�ba.

Amikor bel�ptek a f�k k�z�, megcsapta �ket a h�v�s. Mintha a r�ten, m�g�tt�k nem is s�tne a nap; a sz�nek elm�ly�ltek, a feny�k pedig hideg, friss illatot leheltek a nyakukba. Elindultak a fekete �sv�nyen a z�ld vil�gba.

Zoli jobban eml�kezett az �tra Julin�l, akinek minden �vben �jra meg kellett tanulnia az erd�t, mintha a v�ros kit�r�lt volna bel�le minden eml�ket. A b�tyja azonban otthon, Budapesten, az iskolapadban, kocsiban, villamoson, az aszfalt foly�in v�gigcsorogva is mag�val vitte a rengeteget. Tal�n �lm�ban �jra- �s �jra bej�rta a csap�kat, mert vil�gosan eml�kezett minden kanyarra. Nem ismerte ugyan fel a f�kat, de hat�rozottan tudta, merre forduljon. �gy �rezte az erd�t, mintha tiszt�sai a tulajdon b�r�nek k�l�nb�z� foltjai voln�nak. Let�rt az �sv�nyr�l.

- Ez bizti j� �tlet? - k�rdezte Juli, �s meg�llt. Tomi kettej�k k�z�tt, f�l l�bbal az erd�ben, f�l l�bbal az �ton �llt.

- Ha �tv�gunk ezen a szikl�s r�szen, akkor ott lesz�nk a v�rn�l. Az �t csak ker�l egyet. Nem eml�kszel?

- De - mondta Juli.

Zoli elindult felfel� a hegyoldalon. Tomi v�llat vont �s k�vette, s v�g�l Juli is �gy d�nt�tt, ink�bb vel�k megy, mint egyed�l a s�t�t feny�alag�tban, �s lihegve ut�nuk szaladt, v�r�s copfjai repkedtek ut�na.

Zoli el�reszaladt, egyik feny�t�l a m�sikig, �s sorra meg�rintette gyant�s t�rzs�ket.

- Ne… olyan… gyorsan! - zih�lta h�tul Tomi. - M�r sz�r az oldalam.

Juli �rte be el�sz�r a szikla tetej�n. Nem sz�lt semmit, csak a b�tyja mell� �llt, �s len�zett. Alattuk a lejt�n n�gy feny� ugrott ki a t�bbi k�z�l. T�rzseiket f�ldre fektetett �s �sszefont fa�gak k�t�tt�k �ssze der�kmagass�gig. H�tul, az � ir�nyukban csak n�h�ny lesz�rt kar� jelezte, hogy ott is fal van, de el�l a fonad�k eg�szen v�llig magasodott. Innen fentr�l be lehetett l�tni a k�zep�be. Bel�lr�l a fal t�v�t k�vekkel er�s�tett�k meg, �s egy g�rbe �g d�lt ferd�n el�re a k�z�pre halmozott k�halomb�l, tetej�n piros ronggyal.

Zoli nem volt tudat�ban, hogy mosolyog. � azt hitte, csak moccanatlanul �ll, �s hagyja, hogy �tmoss�k a tavalyi eml�kek.

- Ez a v�r - mondta Tominak, aki akkor �rt fel mell�. A bar�tja hevesen kapkodott leveg� ut�n, mint aki rohant, de az arca feh�r volt. Az oldal�ra szor�totta a kez�t. - Megvagy?

- Minek �gy rohanni? - k�rdezte Tomi bossz�san, azt�n lepillantott. - �.

Lassan leereszkedtek a hegyoldalon. L�buk el�tt megjelentek az els� �fonyabokrok, �s mire a fav�rhoz �rtek, m�r t�rdig g�zoltak a cserj�sben. Nadr�gjukon sz�tken�d�tt a bogy�k nedve.

Zoli egy pillanatig �gy �rezte, hogy a m�ltba ereszkednek vissza, de azt�n oldalra n�zett Tomira, aki id�nk�nt lehajolt egy-egy �fony��rt, �s �rezte, hogy b�r az erd� sosem v�ltozik igaz�n, most m�gis frissebb, ismeretlenebb. Viszketett a bens�j�ben az �jabb, hegyi ny�r, �s lerohant az �fony�sba, el a v�r mellett, amikor pedig megbotlott az �gakban �s felbucsk�zott, csak vigyorgott. Mire fel�lt, v�r�s karcol�sok �s lila �fonya cs�kozt�k arc�t.

K�s�bb a gombaszed�sre fogta.

Mik�zben guggolva �fony�t szemezgettek, �szrevett egy nagy kalap� varg�ny�t a szemk�zti lejt�n. Odas�t�lt, leszedte, azt�n odah�vta Tomit is, hogy az uzsonn�t�l megszabad�tott h�tizs�kba beletegye a gomb�t. Mik�zben a szendvicset �s a zsebk�ssel sz�tv�gott alm�t ett�k, Juli m�g egy varg�ny�t pillantott meg valamivel feljebb. Csak egy kicsivel mentek od�bb. Mindig csak egy kicsivel.

- Nem k�ne most m�r visszafordulnunk? - k�rdezte Tomi egy id� ut�n, amikor egy patakhoz �rtek, �s t�tov�n meg�llt mellette.

- Nyugi, tudom, honnan j�tt�nk - mondta Zoli. Nem gondolt ut�na, val�ban �gy van-e. Eddig m�g mindig mindenhonnan visszatal�lt, �s k�l�nben is csak egy keveset j�ttek. A h�tizs�k is csak f�lig volt tele gomb�val.

- Azt hiszem, �n is - motyogta Juli elgondolkozva, �s beleharapott az alm�j�ba. A fi�k m�r r�g megett�k a saj�tjukat.

- Nem vinn�d most m�r te a h�tizs�kot? - k�rdezte Tomi habozva. - Nekem m�r el�g volt.

- Neh�z, mi? - k�rdezte megvet�en Zoli. Mindig is puh�nynak tartotta Tomit. J�lesett er�sebbnek, nagyobbnak lenni a nagy fi� mellett.

- Nem, csak nem igazs�gos, hogy csak �n viszem.

- Persze, vigye Jucus?!

- Nem Juli. � l�ny. De te vihetn�d. - Tomi m�r le is dobta a zs�kot a f�ldre, �s fell�legzett.

- Mi van azzal, hogy l�ny vagyok? P�r vacak gomb�t �n is el tudok vinni - csattant fel Juli, de nem mozdult a h�tizs�k�rt.

- Gyengusz - morogta Zoli, �s felvette a zs�kot. - Na, �gy m�r jobb?

Tomi arca z�ldnek l�tszott a feny�k �rny�k�ban. - Nem vagyok gyenge, csak nem igazs�gos…

- Ok�, ok� - torkollta le Zoli, amikor meghallotta Tomi hangj�ban a v�kony nyafog�st. A k�veken egyens�lyozva �tkelt a patakon. A v�z feh�r habot vetve zubogott a v�lgy fel�.

A m�sik oldalon m�r nem csak varg�ny�t tal�ltak, de megegyeztek abban, hogy ami piros vagy sz�rk�sk�k, azt nem szedik le. N�h�nyat felborogattak cip�j�k orr�val, de azt�n r�untak.

- Hihetetlen, hogy h�tizs�k n�lk�l lassabb vagy, mint Juli - n�zett vissza Zoli Tomira, aki egy f�nak t�maszkodva pihent a lejt� derek�n. M�r nem tudta, h�ny emelked�re kaptattak fel, �s h�nyszor ereszkedtek le.

- F�j a hasam - mondta halkan Tomi.

- H�ny �ra? - k�rdezte hirtelen Juli. - �n is �hes vagyok.

F�l kett� volt.

- Nem �r�nk haza kett�re - h�zta el a sz�j�t Juli.

- Azt �n is tudom! - f�rmedt r� Zoli, �s feszengve kih�zta mag�t. �rezte, hogy valamit tennie kell. K�t szemp�r szegez�d�tt r� d�nt�st v�rva. - Na j�, menj�nk vissza.

- Pillanat - mondta Tomi, �s behunyta a szem�t.

Zoli elindult visszafel�, �s meg�llt a bar�tja mellett. Megv�rta, m�g Tomi kinyitja a szem�t, azt�n b�tor�t�an belebokszolt a v�ll�ba.

Elt�vedtek, d�bbent r� n�h�ny kaptat� ut�n. M�g nem sz�lt semmit, de m�r �tkozta a v�ll�t h�z� gomb�kat. Azok miatt t�rt�nt az eg�sz! Beharapta az ajk�t, �s ment tov�bb, mert mintha ott, ann�l a szikl�n�l meg�lltak volna kor�bban…

Nem volt ismer�s. A nagy k�t�mb m�lyed�seiben apr�, csenev�sz feny�magoncok n�ttek, ak�r a jap�nkertek csod�i. De fekv� oroszl�nra hasonl�t� form�j�t eg�szen biztosan �szrevett�k volna, ahogy j�ttek, �s hogy m�gis most csod�lkoztak r� el�sz�r, azt jelentette, hogy teljesen m�shol vannak, mint kor�bban.

- F�j a hasam - mondta Tomi s�r�san, �s le�lt egy k�re. Arca feh�r volt.

- Nem tudsz m�sra gondolni? - p�rd�lt meg Zoli, �s fell�ngoltak a szepl�i. - P�ld�ul hogy merre j�tt�nk?

- Nem azt mondtad, hogy eml�kszel? - k�rdezte b�tortalanul Juli.

- Ti sem er�ltett�tek meg magatokat! - v�gott vissza Zoli. Egyik�k sem vitatkozott vele. Juli le�lt Tomi mell�, �s kiny�jt�ztatta a l�b�t.

- Nem j�tt�nk olyan sokat - mormolta a kisl�ny Tominak.

Tomi nem figyelt r�. Has�ra szor�totta a kez�t �s �sszeg�rnyedt.

- Mi bajod? - k�rdezte �lesen Zoli, de megbicsaklott a hangja. �l�lkodott valami �rz�s a tudata perem�n, amivel szembe kellett volna n�znie, de az, ak�rcsak az alpesi farkasok, t�volabb lohol.

Tomi feln�zett, �s Zoli ekkor j�tt r�, hogy a bar�tja val�ban rosszul �rezheti mag�t. A pupill�ja eg�szen kit�gult, �s k�k szeme �jfeket�nek t�nt kr�tafeh�r arc�ban.

- F�j a hasam.

- Nagyon? - A k�rd�s felesleges volt, �s ezt Zoli is tudta. Tomi b�lintott. - Figyelj - nyalta meg az ajk�t Zoli. - Musz�j tov�bbmenn�nk egy kicsit. Ha feljebb megy�nk, onnan l�tszik majd a h�z… vagy a falu. Hallod?

Tomi megint b�lintott. - Mindj�rt.

V�rtak egy kicsit, �s Zoli sz�ve hidegen dobogott a mellkas�ban, mintha egy fagyott sz�rny� mad�r csapdosott volna bord�i kalitk�j�ban. Amikor megsz�lalt, m�r csendes �s menteget�z� volt a hangja.

- Menj�nk.

Nem besz�ltek. Zoli bev�rta Tomit, �s hozz� igaz�totta a l�pteit. Nem aj�nlotta fel a seg�ts�g�t. M�g nem.

A kiszemelt cs�cs messzebb volt, mint gondolt�k, �s t�bbsz�r is meg kellett �llniuk, hogy pihenjenek, m�g v�g�l Tomi az utols� meredek kaptat� fel�n�l lerogyott egy feny� t�v�be, �s nem volt hajland� fel�llni. A homloka mer� verejt�k volt.

- Mi�ta f�j? - k�rdezte Juli egy�tt�rz�en, �s megfogta Tomi nyirkos kez�t.

- Most, az erd�ben f�jdult meg.

- Mi�rt nem sz�lt�l? - k�rdezte Zoli, de Tomi csak visszan�zett r�. A kisebbik fi� elford�totta a tekintet�t.

- V�rjunk egy kicsit - javasolta Juli.

- �s hol f�j? - k�rdezte Zoli hirtelen.

Tomi felh�zta a p�l�j�t, �s r�mutatott.

Zoli a saj�t b�r�n �rezte a helyet. Neki ott sebhely volt. Kisz�radt a sz�ja, �s �sszen�zett Julival. A l�ny szem�n l�tszott, hogy m�g nem �rti, de az egyre er�s�d� sejtelem �gy k�sz�l�d�tt a tekintet�ben, mint egy �rhull�m. Mindj�rt kimondja, d�bbent r� Zoli, �s gyorsan megel�zte a h�g�t.

- Itt? - ny�lt el�re, �s megnyomta Tomi has�t. A bar�tja felki�ltott, �s �sszeg�rnyedt az avarban.

- H�lye �llat! - ny�sz�r�gte Tomi, �s kicsordult a k�nnye.

- Bocs - motyogta Zoli hirtelen merev ajkakkal. - Figyelj… Figyelj, Tomi, azt hiszem, tudom, mi bajod.

- Vakb�l - mondta ki Juli, �s tekintete megtelt bizonyoss�ggal.

- H�lye picsa! - ki�ltott r� Zoli, �s amikor mindketten �rtetlen�l �s megb�ntva n�ztek r�, reszketni kezdett a tehetetlen d�ht�l.

- Vakb�l? - k�rdezte Tomi.

- Ja. Nekem is volt. Nagyon f�jt, �gyhogy bevittek a k�rh�zba �s… mi�rt nem sz�lt�l hamarabb?

- Azt hittem, csak elrontottam a gyomrom. Nem gondoltam…

- Ja. Nem gondoltad.

Zoli lehuppant mell�. Belsej�ben egy�ltal�n semmi nem moccant.

Tudta, mit jelent a vakb�lgyullad�s, � hallotta, mit besz�l az orvos a sz�leivel, �s apa sietett neki elmagyar�zni az eg�szet. Vagy csak a m�t�t ut�n besz�ltek r�la? Hogy mennyire vesz�lyes, de milyen kis csipcsup m�t�tr�l van sz�? Rutin, mondta a doki, vagy apa, vagy a szemk�zti �gyban fekv� gyerek, akivel egy h�tig vicceket mes�lve r�h�gtett�k egym�st, mert a nevet�s f�jt, �s nagyon kem�nynek kellett ahhoz lenni, hogy az ember meg�llja, �s csak befele nevessen.

Most pedig itt voltak a hegyen, �s tudta, mi a vakb�lgyullad�s �s tudta, hogy elt�vedtek. Csak �lt �s az ajk�t r�gta, m�g ki nem serkedt a v�re.

- Zoli… - sz�l�totta meg b�tortalanul Juli.

- Igen? - morrantotta oda. Nem akart tudni semmir�l.

- Felmenn�l oda? - mutatott Juli az emelked� fel�. - Tal�n… l�tsz valamit, �s akkor hazatal�lunk.

Zoli r�n�zett Tomira, aki �sszeg�mb�ly�dve fek�dt a fa alatt.

- �gy jobb egy kicsit - magyar�zta er�tlen�l.

Zoli ler�zta a h�tizs�kot �s fel�llt.

- Megyek - mondta, �s elindult felfel�. Nem n�zett h�tra, �s csak az �t�dik f�n�l s�rta el mag�t, k�nnyek n�lk�l, elfojtva, d�h�sen. Mi�rt pont most? Mi�rt most kellett Tominak megbetegednie, nekik elt�vedni�k? Nem az �n hib�m! ki�ltott fel mag�ban.

Akkor eszm�lt csak fel, amikor m�r fent volt, �s egy kicsit megritkultak a f�k. Zoli felm�szott a szikl�ra, �s kiegyenesedett. Z�ld feny�k vett�k k�r�l, lombjuk elbor�totta a cs�csokat �s v�lgyeket. A felh�k r�ereszkedtek az ormokra, �s nem l�tszott m�s, csak a Nagyerd�.

Sehol egy h�z. Sehol egy ismer�s v�lgy.

Mellkas�t fagyott s�ly nyomta.

Lefel� m�r lassabban ment, �s hozta mag�val a s�r�s�d� �rnyakat is. Kezdett k�s�re j�rni az id�.

- Na? - n�zett r� rem�nykedve Juli, amikor vissza�rkezett, de azt�n megl�tta a b�tyja arc�t, �s kis arca elfancsalodott. - Most mi lesz?

- Nem l�ttam semmit… - Zoli m�ly leveg�t vett. - De ha elindulunk lefel�, el�bb-ut�bb eljutunk egy v�lgybe… az �sszes �t ott megy.

- �n nem tudok menni - sz�lalt meg Tomi a f�ld�n er�tlen hangon. Csukva volt a szeme.

- Nem baj, felhozzuk a seg�ts�get - jelentette ki Zoli a szok�sos hat�rozotts�ggal. Csak bel�l nem hitt saj�t mag�nak. - Nyugi - tette hozz�. - Ha kil�p�nk, nem lesz gond. Gyere, Juli!

- Itt hagytok? - n�zett fel Tomi ijedten. - Ne menjetek el!

- Musz�j. Visszaj�v�nk.

Tomi s�rni kezdett.

- Gyere, Jucus - fogta meg a h�ga kez�t Zoli. Juli h�trafordult, �s � is �gy festett, mint aki menten s�rva fakad. - Gyere! - h�zta maga ut�n. - Sietn�nk kell, am�g m�g van f�ny.

- Ne agg�dj, Tomi! - mondta Juli megakad� hangon. - Siet�nk. T�nyleg.

Azzal megfordult, �s most m�r � h�zta Zolit. Futva indultak el lefel� a lejt�n, �s meg sem �lltak egy emelked�k k�zti m�lyed�sig, ahol ism�t lefel� fordultak. Nem besz�ltek, de nem engedt�k el egym�s kez�t.

Zoli Tomira gondolt. Ott hagytuk, gondolta. Ott van egyed�l. Nem sok�ig, tette hozz�, �s m�g ink�bb gyors�tott l�ptein. Seg�ts�get keres�nk �s…

Hirtelen megtorpant.

- Nem lesz j� - mondta, �s ism�t hevesen verni kezdett a sz�ve.

- Mi�rt?

- Nem fogunk visszatal�lni. - Zoli m�r meg is fordult, �s elindult visszafel�. Juli k�nytelen volt k�vetni, mert az ujjai foglyul estek b�tyja mark�nak szor�t�s�ban.

- De h�t akkor mi lesz? - k�rdezte Juli �s s�rni kezdett. - Te is tudod, mi van vele! Amikor neked volt, apa azt mondta, hogy m�g j�, hogy ilyen gyorsak ma a k�rh�zban, mert k�l�nben meg... meg... m...

- Kuss m�r, �n is tudom! - f�rmedt r� Zoli. - De ha nem tal�lunk vissza hozz�, az rosszabb, �s nem hagyhatjuk egyed�l, mert az gy�vas�g. �gyis megtal�lnak. Anya m�r biztos kih�vta a hegyiment�ket k�l�nben is.

Juli tov�bb s�rt. Zoli d�h�sen r�ngatta maga ut�n. Merre is kellett tov�bbmenni? Honnan futottak le? Merr�l j�ttek?

Elt�vedtem megint, has�tott bel�.

- Tomi! - ord�totta.

- Tomi! - sikoltotta Juli is zokogva. - Engedj m�r el, te �llat!

Zoli elengedte, �s tov�bb kiab�lt, azt�n fesz�lten f�lelt, mik�zben tov�bb rohant felfel�. V�g�l halk hah�z�s �t�tte meg a f�l�t. N�gyk�zl�b, felt�p�szkodva, majd megint megcs�szva kapaszkodott fel, azt�n zih�lva �sszeesett Tomi mellett. Bar�tja arca maszatos volt �s t�levelek tapadtak r�, ahol az avarba f�rta.

- Olyan ijeszt� az erd� egyed�l - habogta Tomi. Az arca maszatos volt a k�nnyekt�l, �s ett�l valahogyan ijeszt�. - Csendes, de m�gis z�g, �s egyre s�t�tebb lett… Olyan j�, hogy visszaj�ttetek…

- Minden rendben, ok�, nem megy�nk sehov� - mondta Zoli, �s reszket� k�zzel megveregette Tomi v�ll�t. - Biztosan megtal�lnak. Szuper hegyiment�k vannak errefel�. Nyugi…

- �jjel meg biztos j�nnek a farkasok… sz�rny� az erd�, ha nincs itt senki… azt hittem…

- Tudom - mondta Zoli, �s mert m�st nem tehetett, megfogta Tomi kez�t.

- Figyelj… ha nem j�nn�nek, akkor mi lesz? - k�rdezte Tomi k�s�bb.

Zoli len�zett r�. M�r er�ltetnie kellett a szem�t, hogy l�ssa a bar�tja arcvon�sait.

- J�nni fognak - mondta Juli, �s megszor�totta a kez�t.

- F�j m�g? - k�rdezte Zoli.

- Ha nem mozdulok, akkor nem. �gy eg�sz j�… de…

- Mi?

- H�lyes�g, ha f�lek?

Zoli len�zett r�, �s megr�ndult az ajka. Kitapintotta a saj�t sebhely�t.

- Nem. Nem h�lyes�g.

Csend volt, csak a t�levelek susogtak sz�razon a s�t�tben, ahogy �sszes�rl�dtak.

- De megtal�lnak. - Zoli tov�bbra is magabiztosnak hallatszott. Mint mindig.

- L�za van - s�gta Juli, de Tomi �gy is meghallotta.

- Az nem baj… csak a hasam ne f�jna.

Zoli azonban jobban tudta, �s �pp ez�rt nem sz�lt semmit. V�rtak tov�bb a fekete t�rzsek �s m�g feket�bb szikl�k k�z�tt, reszketve a hideg �jszak�ban.

- Tomi?

N�mas�g. Az �gak sz�ved�k�be m�r hajnali sz�rke sugarak fon�dtak.

- Tomi?