-Kleopátra-
Tanács... Mélyértelmű
2006. február 28.
Mint láthatjátok, ha ezeket a sorokat olvassátok Én is voltam halálosan szerelmes, nekem is okozott nagy-nagy fájdalmat egy-egy szakítás, de minden szerelem hoz valamit az ember életébe amit sohasem feled el. Valami ami fájt régen gyönyörű emlékké lészen.
Megismertem a szenvedést,
a szerelem révén.
S, a megnyugvást az út legvégén.
A szerelem éget, vigyázz hát nagyon,
mert mint hiszed édes álom,
csak egy csalóka fájdalom.
Hiszed, hogy szeretnek,
s boldog is vagy tán.
De az álom oly rövid,
felébredsz és fáj nagyon,
mert a lángokból hamu maradt
és vérző, égő fájdalom.
Sírd hát ki magad,
ne gondolj a múltra,
hisz egyszer felépül templomod,
ahol az oltárnál egy igaz szív dobog.
ki fogja mindig két kezed,
s, végig kíséri éltedet.
A szerelem mit adott nekem.
Először édes, boldog érzést,
aztán keserú, kínzó égést!
|