Hanna

Gl�ria

A csomagot H�jfej hozta, egyenesen Tet�v�gb�l. Ki tudja, mennyi id�be telt, am�g �tverekedte mag�t a roncsf�ld�n; �n mindenesetre elfelejtettem megk�rdezni. Az � rezg�, kocsony�s test�vel nem lehetett k�nny� az �t.

Amikor megpillantottam, felsikkantottam, mint egy kisgyerek.

- Nem volt k�nny� megtal�lni t�ged - mondta, azt�n megt�r�lte egy ronggyal homlok�t �s csupasz, red�s tark�j�t.

- H�jfej! - �thajoltam a pulton, �s meg�leltem, �gy, mint r�gen. Miel�tt �sszeveszt�nk volna. Nem �rtem �t.

Megremegett. Ekkor m�r el akartam h�z�dni �tizzadt test�t�l, de nem engedett el.

- Jaj, kicsi Pitypang! - v�konyult el a hangja. - Szeg�ny kis Pitypang…

Kir�ntottam magam a karjai k�z�l, �s visszab�jtam a pult m�g�. H�jfej verejt�ke m�r �titatta a bl�zomat.

- Hogy ker�lt�l ide?

H�jfej a szem�t t�r�lgette. Lebiggyed� sz�j�val �s puha arc�val �gy festett, mint egy elh�zott kisfi�.

- �desany�d meghalt. - A tariszny�j�ba ny�lt, �s suta mozdulattal fel�m ny�jtott egy m�anyagdobozt. Amikor nem vettem el, �vatosan letette a zen�l� szerkezetek �s elektrom�gnesek k�z�.

D�bbenten H�jfejre n�ztem, de nem l�ttam j�l. Elmos�dott a ver�f�nyben, mintha a zs�rp�rn�i sisteregve felold�dtak volna. Sz�tfolyt az alakja, �s csak hosszas pislog�s ut�n �llt �ssze ism�t.

Most m�r l�ttam a v�ltoz�sokat rajta. Amikor legut�bb tal�lkoztunk, �n m�g cing�r kisl�ny voltam, �s � sem volt ennyire elh�zva, noha m�r akkor is mindenki H�jfejnek h�vta. A b�re foltoss� v�lt a kort�l, �s a bal v�ll�n m�g alaktalanabb� torzult a r�gi tetov�l�s.

Amikor legut�bb l�ttam, kics�foltam, �s mikor visszag�nyolt, r�d�nt�ttem egy szekr�nyt. Any�m samponjai �s saj�t k�sz�t�s� kenc�i szertesz�t gurultak, a m�anyag t�ml�k elpattantak a betonon. Hatalmas ver�st kaptam, �s ut�na H�jfej nem j�tt t�bbet. M�gis �tzokogtam miatta egy est�t.

- Pitypang?

Felpillantottam. K�v�lygott a fejem.

- �n most elmegyek. Majd visszaj�v�k k�s�bb.

H�jfej zavartan tekergette csukl�p�ntj�t, amit r�gen egy guber�l�t�l v�s�rolt egy kil� paradicsom�rt. Akkor m�g �gy gondoltam, guber�l�nak lenni csod�s dolog. A koszos m�anyag kark�t� belev�gott H�jfej h�s�ba, alig akart elfordulni. Rajta a stiliz�lt angyal sz�tt�rta sz�rke sz�rnyait.

B�lintottam, �s H�jfej �rny�ka lesiklott a pultomr�l.

Egy darabig csak �ltem, azt�n magam el� h�ztam a dobozt. Er�ltetnem kellett a m�anyag fedelet, hogy kiny�ljon, �gy amikor v�gre siker�lt kipattintanom, a tartalma kizuhant a pultra. Pap�rok, holok�pek, n�h�ny szem�lyes t�rgy, egy-k�t im�ds�gos med�l odafentr�l, egy m�sik doboz. Az ut�n ny�ltam el�sz�r. Fekete por volt benne, el kellett gondolkoznom azon, mi lehet - de azt�n leesett.

A pultra d�ltem, �s zokogni kezdtem.

Az�rt j�ttem el Tet�v�gb�l, mert tudni akartam az igazat. Nem tal�ltam meg, m�gsem mentem vissza. Mi�rt?

Rozsdanegyed. Mondd meg neki, hogy ne keresse Pitypangot! Elf�jta a sz�l. Any�m a telefonnal a kez�ben, az �les pillant�s, amit r�m vetett, amikor bementem hozz�, a pap�rfecni a rozsdanegyedi telefonsz�mmal, amely k�s�bb elt�nt - ezek miatt maradtam itt, a f�mkacatok �s az Apokalipszis ut�n fel�getett templomok hideg v�ros�ban. Egyik nyomortanya olyan, mint a t�bbi, itt lent legal�bbis. Egy id� ut�n m�r mindegy volt. Itt �ltem, �s pont.

Vissza kellett volna mennem. Most m�r k�s� megk�rdezni az any�mat, k�s� elfogadni a butuska kis t�rt�net�t.

A sz�l gyermeke vagyok, mes�lt mag�r�l. Az ap�m f�rgeteg volt, aki egy napon se sz�, se besz�d, elragadta any�mat, �s felr�p�tette az �gbe. Amikor r�unt, kir�zott bel�le engem, szel�den letett a f�ldre egy fuvallat h�t�n, �t pedig leejtette.

Elegem volt a mes�kb�l. Mindegyik csak hazugs�g. Ebben a vil�gban, az Apokalipszis el�tti, r�gi v�rosok lepusztult mezej�n, az elhagyott szem�tdombokon, ahov� a Holdv�ros, Forradalom, �r�kf�ny �s a t�bbi gazdag �s ragyog�, el�rhetetlen �lom szennye z�dul, nincsenek mes�k. Nincsenek igazi gyerekek sem.

Mi�rt mes�lt nekem? Mi�rt nem mondta el az igazat?

- Mirra, j�l vagy? - k�rdezte Csont a szomsz�d pult m�g�l. Itt, Rozsdanegyedben Mirra voltam, mindenki k�bor macsk�ja.

- Hagyj�l, v�n fasz! - morogtam.

Csont elhallgatott. Sz�gyelltem magam, ami�rt r�ripakodtam. Kedves volt a maga m�dj�n, �s noha � is mes�kkel - holofilmekkel - kereskedett, soha nem tagadta, hogy azok csak hazugs�gok.

Nincsenek igazi Lucind�k, sem val�di hepiend angyalcs�kkal �s megv�lt�ssal, mondta mindig. �lvezd a filmeket, ameddig csak akarod, de soha ne hidd, hogy igazak.

�s �r�kf�ny? Aranyv�ros? Meg a t�bbi? - k�rdeztem.

Nem lehet olyan sz�p, mint a filmeken vagy a Szentk�nyvben, ak�rmit mondjanak az angyalok, mondta. Eml�kezz a szennyre!

R�b�lintottam. Guber�l�s k�zben id�nk�nt �n is meztelen, meg�gett, felboncolt vagy �tl�tt hal�nt�k� testekre bukkantam. A hull�k kor�ntsem voltak olyan sz�pek, mint Lucinda a sorozatban. Az �r�kk� sz�p �s ifj� v�roslak�kr�l sz�l� h�rek hazugs�gok. �s az angyalok?

Egy pillanatra meginogtam. A v�g�t�let val�di volt, a nagy h�bor� is a menny �s a Pokol k�z�tt, �s val�ban elj�ttek hozz�nk… de hogy val�ban angyalok lettek volna?

Gyerekmese.

V�g�l megt�r�ltem a szememet, �s a pult sz�l�re gy�jt�ttem, ami a dobozb�l kipotyogott. Volt ott egy k�p, amely majdnem kiesett remeg� kezemb�l. Anya volt rajta, velem az �l�ben. A legszebb ruh�inkat viselt�k - dr�ga volt a holofot�, meg kellett adni a m�dj�t -, feh�r hajunkban m�vir�g.

R�gen volt.

Nem lehetett gyermekem, hallottam any�m suttog� hangj�t, ahogy a mes�t mondja. Elmentem h�t a roncsf�ld boszork�ny�hoz. Hatalmas, ki�gett g�pben lakott, megszenesedett csontv�zak f�ggtek a f�mv�zr�l, amelyek kopogva ver�dtek �ssze a sz�lben. Megfagyott a v�r az ereimben, de er�t vettem magamon, �s elindultam…

- Nem n�zel ki valami j�l. Mit mondott neked az a dagadt? - k�rdezte Csont aggodalmasan.

- Vedd �t a pultot! Elmegyek guber�lni.

- Megint?

Figyelmen k�v�l hagytam a k�rd�st. Fogtam a dobozt, �s visszas�p�rtem a t�rgyakat. Egy m�sik fot� el akart sz�llni, ez�rt ut�nakaptam, s mikor visszah�ztam a kezemet, �szrevettem, hogy ezt m�g nem l�ttam. Olcs�, k�td�s fot� volt, rajta egy kem�nykalapos f�rfival, aki riadtan n�zett a kamer�ba. A h�toldalon sz�veg: „Bocs�ss meg. William.”

William? Lecsuktam a doboz fedel�t, �s r�n�ztem Csontra.

- Na? - k�rdezte az �regember.

- Musz�j kiszell�ztetnem a fejemet - mormoltam.

- Pont a szem�tdombon, mi?

- Itt lent �gyis minden h�gyszag�. Nem mindegy, hov� megyek?

Vetettem egy pillant�st fel, az �gre, ahol az igazi v�rosok lebegtek, a megv�ltottak otthonai, azt�n beny�ltam a pult al�, �s kivettem a vad�szpusk�mat. Felmarkoltam a dobozt, �s elindultam a motor fel�.

- Sajn�lom! - ki�ltotta ut�nam Csont.

Nem fordultam h�tra. Csont ugyan mindig ott volt nekem, mint ahogy az ikrek is, akik befogadtak Rozsdanegyedben, de volt, ami m�r r�juk sem tartozott.

***

Valami m�giscsak lehetett abban, hogy a nagyap�m a sz�l volt, mert �n is mindig arra mentem, amerre f�jt, �s nem �rdekelt semmif�le akad�ly. Ha t�l er�s volt, megker�ltem, ha gyenge, kid�nt�ttem, majd sz�guldottam tov�bb.

Sz�momra mindenhol ugyanolyan volt, �s m�gsem el�g j� sehol. �r�k�s el�gedetlens�gemnek akadtak el�nyei is: a szem�tdomb is csak olyan hely volt, mint az �sszes t�bbi.

A motorral belebegtem a kapun, �s a ny�zsg� szarkurk�szokat ker�lgetve felhajtottam egy dombra, ahonn�t bel�ttam a k�rny�ket. Feln�ztem, de nem l�ttam szem�tsz�ll�t� haj�t, ez�rt lenyomtam a g�zkart, �s tov�bbsiklottam a v�gtelen roncsmez�n.

Meleg nap volt; a szag ilyenkor sz�tter�lt a szem�ttelep f�l�tt, ak�r egy sz�nyeg. A guber�l�k t�bbs�ge t�lem keletre s�rg�l�d�tt, egy nagyobb dombon, amit aznap �r�thettek ki a sz�ll�t�haj�k. Nyugatra fordultam. Nem zs�km�nyt kerestem, hanem nyugalmat.

A r�gebbi szem�tdombok b�ze m�r elillant, a rothad� komposzt porr� omlott, csak a m�anyag- �s f�mhalmok p�pozt�k h�tukat, ak�r a szennyb�l kiemelked� patk�nyok. Az egyik tetej�n letettem a motort, �s ism�t el�vettem a dobozt.

Megn�ztem az �sszes f�nyk�pet. A legt�bbet ismertem: any�m a szob�nk fal�ra ragasztotta �ket. �n csecsem�k�nt, kopaszon. �n kilenc�vesen, habos nejlonruh�ban. �n, tizen�t �vesen, nadr�gban �s bakancsban. A t�voz�som el�tt n�h�ny nappal.

Megkeresem, az ap�mat! - ki�ltottam a szem�be. Tudom, hogy rejtegetsz el�le, de �n akkor is megtudom, hol van!

Nem tudhatod, mondta.

Akkor is! - ord�tottam. Akkor is.

Telefonon besz�ltem vele p�rszor. Rozsdanegyed egy-k�t telefonf�lk�je m�g m�k�d�tt, b�r az ellopott vezet�keket egyre nehezebben p�tolta a k�zigazgat�snak cs�folt s�rgak�penyes osztag. Hallottam a h�tt�rben a kocsma hangjait - csak ott tudtam felh�vni, mert saj�t k�sz�l�ke nem volt. Bocs�natot k�rtem, t�bbsz�r is - n�ha nevett�nk, n�ha s�rtunk. De nem mentem vissza.

Mi�rt?

Mert igaza volt.

Tudod, milyen hossz� az �t? Meger�szakolnak, kirabolnak, senkit nem fog �rdekelni, ki vagy �s honnan j�tt�l! Itt legal�bb ismernek, itt van lehet�s�ged a kezd�sre. L�gy �szn�l!

Igaza volt. Meger�szakoltak, kiraboltak, �s Rozsdanegyedben senkit sem �rdekelt, ki vagyok. De tanultam bel�le. T�bbet, mintha ottmaradtam volna Tet�v�gen f�rd�h�zask�nt.

A roncsf�ld�n v�ltoztam meg, a hossz�, ki�gett v�rosnegyedeken �tvezet� �t alatt, ahol vad�szni kellett az ennival�ra, �s a vizet csak a k�zi desztill�l�n �tforralva lehetett meginni. A csapokb�l s�r folyt, az utaz�k pedig a h�zak �rny�k�ban lopakodtak, nehogy �szrevegye �ket valaki er�sebb. Valamennyien k�rhozottak vagyunk.

Nincsenek mes�k.

A f�rfi h�tulr�l v�gta bel�m, de k�zben elfelejtette a k�s�t, �s mik�zben ny�gd�cselve pump�lt, egyszer�en felvettem a f�ldr�l a fegyvert.

- N�lam van a k�sed - mondtam neki, azt�n megint meg�reztem magamban, �s iszonyodva, h�tratekeredve �tmetszettem a tork�t. H�r�gve haldoklott, mik�zben az eg�sz teste r�ngott, a v�re pedig d�bbenten kit�tott sz�mba fr�ccsent. Kik�ptem, �s �sszeestem a porban, mintha nem is �, hanem �n haltam volna meg.

Ez a vil�g, mondtam k�s�bb, amikor egy es�v�zgy�jt�n�l lemostam a v�rt a fels�testemr�l �s a l�bam k�z�l. Nem az, amit any�m mes�lt. D�h�s voltam, de hogy a hazugs�g miatt, vagy az�rt, mert a vil�g nem b�rt olyan tiszta lenni, mint az � t�rt�netei, azt nem tudom.

Most pedig �ltem a szem�tkupac tetej�n egy t�r�tt m�rv�nyk�don, �s s�rtam.

A vil�gnak olyannak kellett volna lennie, mint ahogy azt any�m mes�lte: f�nyesnek, egy�rtelm�nek �s becs�letesnek. Az angyaloknak nem kellett volna k�t r�szre bontaniuk a F�ldet: mindenhov� elhozhatt�k volna a f�nyt. M�gsem �gy t�rt�nt, az Apokalipszis ut�ni megt�rtek hi�ba korb�csolt�k a h�tukat �s ny�jtogatt�k karjukat az �g fel�: nem volt �jrakezd�s, nem volt m�sodik futam. Aki lemaradt, kimaradt.

�n pedig nem voltam m�s, mint egy tizennyolc �ves l�ny, aki megszeppenve �ld�g�l a szennyhalmon, amelyb�l �l.

Visszakeveredtem a f�rfi k�p�hez. William…

Eszembe jutott egy eml�k. A szob�nkban fek�dtem az �gyban. Tal�n hat-h�t �ves lehettem, mert a rongynyulat szorongattam. Akkor m�g megvolt.

William Witch visszak�lt�z�tt, mondta egy n�i hang. Nem az any�m�.

�r�l�k, hogy �l, v�laszolta az any�m. De nem lett volna szabad visszaj�nnie.

�, m�r nem praktiz�l… megv�ltozott. Majd megl�tod.

Nem fogok elmenni hozz�.

William Witch, �zlelgettem a nevet, azt�n a sz�vem ugrott egyet a mellkasomban. A boszork�ny!

***

A roncsf�ld�n l�tni igaz�n, hogy mi t�rt�nt a vil�ggal. A v�rosok �les f�m- �s betonfogai beleharapnak a leveg�be, �s g�cs�rt�s, s�padt n�v�nyek pr�b�lnak kit�rni az �rny�kukb�l. A por finom r�teget bor�t mindenre, �s soha nem tudhatod, nem kezd-e g�rcs�lni a gyomrod a k�vetkez� korty v�zt�l. Id�nk�nt �rny�k vet�l r� a romokra, ahogy egy-egy rep�l� v�ros elhalad.

Nincsen F�ld, csak Mennyorsz�g �s Pokol. Megv�ltottak �s k�rhozottak - meg az angyalok.

William Witch g�p�hez H�jfej igaz�tott el, de �tmutat�sa nyom�n - menj el a v�r�s agyagba f�lt v�rosnegyedig, ott fordulj keletnek, keresd a h�rom gy�rk�m�nyt - sem tal�ltam meg r�gt�n. Napokig hajtottam a motort, �jszak�nk�nt pedig �regekbe h�z�dtam, magamra bor�tva egy m�anyag ponyv�t, hogy elrejt�zzek a roncsf�ld nyomorultjai el�l. Az aksi m�r majdnem lemer�lt, amikor v�g�l egy kisz�radt foly�medret k�vetve el�rkeztem a gy�rk�m�nyekhez, �s megpillantottam a g�pet.

V�ros�p�t� markol�-aszfaltoz� lehetett valamikor, oldal�b�l cs�vek �lltak ki, amelyeket befutott valami betegesen v�r�s n�v�ny - alig valamivel vil�gosabb, mint a rozsda. Az egyik harmonikaszer� cs�v�n f�st bodorodott ki, �s oszlott el az �gen.

Ahogy k�zelebb �rtem, a g�p �rny�ka r�m vet�lt, �s od�bb h�ztam a korm�nyt, hogy a napf�nyre ker�ljek. Nyomasztott a s�t�t h�v�ss�g. Ahogy k�zelebb �rtem, l�ttam, hogy a kerekek hi�nyoznak, a f�mmonstrum t�v�ben, m�anyaghord�kban paradicsompal�nt�k z�ldellnek, �s egy dr�tker�t�ssel elker�tett kar�mban sov�ny awassi birk�k b�getnek �hesen. A motort meg�ll�tottam mellett�k - meglepetten n�ztek r�m homok�ra-szem�kkel.

Bentr�l egyenletes duhog�s hallatszott, �s amikor a nyitott ajt�hoz l�ptem - nem is lehetett bez�rni, csak valami felf�z�tt term�sekb�l k�sz�lt f�gg�ny takarta el -, megcsapott a h�s�g. Az ajt�ban megtorpantam. Betonkever� tart�lyra, rozsd�sod� markol�karokra, hidraulikus dugatty�kra sz�m�tottam odabent, ehelyett t�gas t�r fogadott, amelyet m�anyag falak osztottak egy oldalt rekeszekre. Minden cell�t �vegajt� z�rt le, amelynek sark�ban n�gyzet alak� berendez�s s�t�tlett - l�gcser�l�re hasonl�tott. Az �veg m�g�tt p�rn�zott sz�keket, �gyakat l�ttam, s mindenf�le k�l�n�s k�sz�l�ket. A padl�ra esett a tekintetem. A rekeszekkel ellent�tben idekint mindent por bor�tott, az ajt�k el�tt feltorl�dott a szem�t. Az egyik sarokban �gy �llt, mellette nyitott l�d�k, tele ruh�kkal, alkatr�szekkel, lehetetlen kacatokkal - m�anyag bab�k, fali�r�k, Apokalipszis el�tti napt�rak. K�z�pen asztal �llt, k�r�l�tte dobozokb�l �csolt sz�kek. Rothad�s �desk�s szag�t �reztem.

A meleg �s a szag a terem egyik v�g�ben �ll� berendez�sb�l eredt, amely lassan eregette a g�zt. Oldal�ban egy �vegtart�lyba �tl�tsz� folyad�k cs�p�g�tt. Amikor bel�ptem, �s elindultam fel�, alkoholszagot szimatoltam.

- Ki vagy? - k�rdezte egy k�s�s hang a magasb�l, az ir�ny�t�f�lke fel�l.

- Pitypang. - Megpr�b�ltam kivenni a megmozdul� alakot.

- Pitypang?!

Az alak �tvetette l�b�t a f�lke k�sz�b�n, �s f�lig cs�szva, f�lig m�szva elindult lefel� a l�tr�n. Nem mindig tal�lta el a fokokat, �s egyszer csak hajsz�lon m�lott, hogy le nem zuhant. Kab�tja pecs�tes volt, fej�n kem�nykalap. Az utols� m�teren m�r esett, �m ha �gyetlen�l is, de talpra �rkezett.

T�tov�n elindultam fel�. Amikor megfordult, mindketten megdermedt�nk.

A f�rfi volt a f�nyk�pr�l, b�r arc�n megszaporodtak a r�ncok, �s eg�szs�gtelen v�r�s sz�nben �gett az orra. Haja zs�ros csimb�kokban l�gott ki a kalap al�l.

- Pitypang - mondta elgondolkozva, �s a szeme lassan r�m f�kusz�lt. - Olyan vagy, mint Arla.

- Sokan mondt�k m�r - feleltem cs�ndesen.

- H�t, nem csoda. Nem csoda - vihogott f�l, azt�n k�h�g�sbe fulladt a hangja. - Nem gondoltam volna, hogy elj�ssz… hogy valaha is l�tlak m�g… - Les�t�tte a szem�t. - Nos? Mivel k�n�lhatlak?

Bizonytalan l�ptekkel elindult egy asztal fel�, amelyen halmokban �llt a kacat �s a k�l�nf�le lombikok. N�melyiknek eg�szen furcsa alakja volt, az oldalukban tal�lhat� ny�l�sokat dug�k z�rt�k le - mindegyikben �tl�tsz� folyad�k l�ty�g�tt. A szesz szag�t id�ig �rezni lehetett.

William meg�llt az asztal el�tt, �s kitapogatta a legk�zelebbi �veget, azt�n k�r�ln�zett. Arc�n �rtetlens�get l�ttam. V�g�l v�llat vont, �s fel�m ny�jtotta az �veget.

- Nincs poh�r. Meg… megsz�ktek.

Elvettem az �veget, de nem emeltem a sz�mhoz. Semmi kedvem nem volt megvakulni a faszeszt�l.

- Nem okos dolog, hogy elj�tt�l, Arla - mondta cs�ndesen William, �s le�lt egy sz�kre. - Azok ut�n, ami t�rt�nt…

- Az any�m meghalt.

William �sszerezzent, �s feln�zett.

- Arla? - Az arc�hoz kapott, �s megd�rg�lte, mintha le akarn� t�pni a b�r�t. - Persze… persze… te Pitypang vagy. - Keze meg�rintett egy �veget. L�tszott, hogy nem akarja levenni, ink�bb csak az �rint�s megnyugtat�s�t kereste. - Sz�val meghalt.

- Meg.

- Hogyan? - k�rdezte William.

- Infarktus - mondtam, ahogy H�jfejt�l hallottam.

- Infarktus? Mfff! - k�z�lte William. - Olyan er�s volt, mint egy �szv�r. - Azzal v�ratlanul kacagni kezdett.

- Hagyd abba! - ki�ltottam r�, �s l�ngolni kezdett az arcom. Fogalmam sem volt, min nevet, de �gy �reztem, rajtam.

- Bocs�ss meg… bocs�ss meg - zih�lta, �s intett. - Nem akartam. De �… t�nyleg �szv�r volt. Maga mondta. �szv�rkanca.

�sszeszor�tottam a sz�mat, �s csak n�ztem r�. Ez kij�zan�totta.

- �lj le - mutatott egy sz�kre. - Mi�rt j�tt�l?

�vatosan le�ltem, �s az �veget a combom k�z� szor�tottam.

- Eml�keztem a nevedre… - kezdtem. - �s… tal�ltam egy f�nyk�pet is.

- �. Igen. A f�nyk�p. - Elford�totta a tekintet�t. Ujjai a lombikot simogatt�k.

- Szeretn�m tudni, hogy… ki vagy. �s mi k�z�d az any�mhoz.

- Nem mondta? - k�rdezte an�lk�l, hogy fel�m fordult volna.

Te vagy az ap�m? Meg akartam k�rdezni, de nem j�tt ki hang a torkomon. A sz�vem hevesen dobogott, �s megsz�d�ltem. Nem tudtam, akarom-e, hogy � legyen az ap�m: egy r�szeg roncs egy m�sik roncsban.

- Pontosan… mennyit tudsz arr�l, hogy ki vagy? - k�rdezte halkan. - Mert minden itt kezd�dik.

- Mire gondolsz?

- Igazad van, rossz k�rd�s… Tudod-e, kik a nagysz�leid?

- Nem.

- Hogyan fogant�l?

Meg�tk�zve r�ztam a fejemet.

- Mi�rt volt Arl�nak feh�r haja, �s mi�rt mondta, hogy �szv�rkanca?

- Nem… mondta.

Minden egyes v�laszn�l egyre gyeng�lt a hangom, m�g William egyre hangosabb lett.

- Mi�rt kellett bujk�lnia? Mi�rt kell neked is bujk�lnod? - fordult hirtelen fel�m.

- Nem tudom - mondtam, �s s�r�sra g�rb�lt a sz�m. Vissza akartam tartani, de William k�rd�sei lecsupasz�tottak, ler�ntott�k r�lam a k�ls�s�geket, hogy l�nyem val�j�hoz f�rhessenek - �s ott nem volt semmi. Nem tudtam, ki vagyok, honnan j�v�k. Az identit�som fekete lyuk.

- �, bameg - motyogta William, �s hirtelen megroskadt a v�lla. Levette a lombikot az asztalr�l, �s megh�zta.

-Elmondod?

Hallgatott egy darabig. Alighanem a gondolatait pr�b�lta �sszeszedni.

- Az any�d… f�ntr�l j�tt. Gl�ri�b�l, azt hiszem.

Szel�den letett a f�ldre egy fuvallat h�t�n…

- Ezt m�r k�s�bb mes�lte el. Amikor �n megismertem, �gy �ll�tott be, mint b�rmelyik kuncsaft. - William hirtelen r�m emelte vizeny�s, k�k szem�t. - Sz�l�sz voltam - motyogta. - B�ba.

A boszork�ny egy italt adott nekem - az�rk�k sz�n� elix�rt, amely �j �letet fakasztott bennem. Azt mondta, az �let vize az.

- Amikor megvizsg�ltam, kider�lt, hogy medd�. A petesejtjeivel valami nem volt rendben. T�l sok… kromosz�ma. Nem lehetett gyereke. Megmondtam neki.

B�rmit megtettem volna, hogy gyermekem legyen. A boszork�ny azonban nem adta ingyen az italt.

- �gyhogy m�s megold�st tal�ltunk - mondta William, �s hossz� sz�netet tartott. L�gz�se neh�z volt �s reszel�s. - L�nyeg�ben az vagy, aki az any�d.

- Kl�n? - Tudtam, hogy ez egy�ltal�n nem szokatlan, egyes ter�leteken pedig bev�lt gyakorlat, m�gis gyomron v�gott a tudat, hogy nem vagyok m�s, csup�n az any�m visszhangja.

H�t ez�rt nem v�laszolt, amikor azt k�rdeztem, ki az ap�m. Ez�rt nem is tal�lhattam semmit.

- Igen… - d�rg�lte meg szem�t William. - Nem volt neh�z… �gy �rtem, akkoriban m�g… orvos voltam. - A lez�rt rekeszekre n�zett, �s megr�zta a test�t a nevet�s.

- Azt�n? - k�rdeztem.

- Megsz�lett�l… - az arc�n �tfutott egy mosoly. - Ut�na… r�j�ttem a sz�vetmint�kb�l, mi�rt volt medd� Arla. R�k�rdeztem. Elmondta… tudod… akkor mi m�r… - R�m n�zett, azt�n zavartan legyintett. - Egy�tt voltunk, am�g egy �ves nem lett�l.

H�rom sz�vdobban�st k�rt az �letemb�l �rted cser�be. Csek�ly �r. H�rom sz�vdobban�s t�bb milli��rt…

B�nultan b�lintottam. A v�reres arcban nem l�ttam semmi t�mpontot arra n�zv�st, hogy mi�rt szeretett bel� az any�m. Vagy ha nem szerette, mi�rt maradt mellette.

- Azt�n Arla el�rulta, hogy egy rep�l� v�rosb�l j�tt… �n pedig… - William elhallgatott, �s ujjai megszorultak a lombik nyak�n. A b�tykei eg�szen kifeh�redtek.

V�rtam, de William nem folytatta. Amikor m�r t�ls�gosan is hossz�ra ny�lt a cs�nd, megk�rdeztem:

- Mi t�rt�nt?

- Feldobtam. - Erre nem sz�m�tottam; bennem szakadt a l�legzet. - �vatlan voltam. A gy�gyszereket fentr�l szereztem be, csemp�szek �tj�n… eldicsekedtem az egyik el�tt Arl�val. Mint kider�lt, az angyalokat nagyon �rdekelte. �ket pedig senki nem akarja megharag�tani. - A hangja vinnyog�v� v�lt.

- �s? - �velt a magasba a hangom.

- Elj�ttek �rte. Te n�lam maradt�l. Elrejtettelek. - A hangj�ban n�mi b�szkes�g csengett.

- Az any�mat meg bef�jtad?

William v�lla megroskadt.

- Mit tehettem volna? Egy angyal kereste.

Nagy leveg�t vettem, �s a sz�mhoz emeltem az �veget. A p�link�nak karcos, kellemetlen mell�k�ze volt.

- Azt�n k�t h�nap m�lva felbukkant. Sz�rnyas sikl�n �lt… az�ta sem l�ttam olyan dr�ga j�rg�nyt… felnyal�bolt t�ged, �s se sz�, se besz�d elindult kifel�. Hi�ba k�rdeztem, mi t�rt�nt. Akkor l�ttam utolj�ra. - William megint ivott. - Elmentem egy id�re… mire visszamentem Rozsdanegyedbe, minden megv�ltozott. Megtudtam, hogy a k�zelben lakik, de… nem mentem el hozz�. � sem l�togatott meg. T�ged akartalak l�tni. Nem engedte… nem hib�ztatom. Akkor k�ldtem neki a k�pet.

Egy darabig hallgattunk, azt�n keser�en fels�hajtottam.

-�n meg azt hittem, az ap�mmal besz�l… Azt hittem, t�le tilt.

-Lehettem volna az ap�d - mondta cs�ndesen William.

R�n�ztem. V�g�l meghuny�szkodott a pillant�som el�tt.

-Persze… van ap�d - mondta v�g�l, �s megr�ndult az ajka.

Kiegyenesedtem a sz�ken. A p�linka majdnem kil�ttyent az �vegb�l.

- Nem azt mondtad, hogy kl�n vagyok?

- No �s? Att�l m�g az any�dnak volt apja… aki biol�giailag a ti�d is.

El�nt�ttek a zavaros �rz�sek. Nem mertem hinni neki.

- �s… �l? Tudod, hol van?

William elfordult t�lem, �s a p�link�s lombikoknak mondta: - Ideh�vhatom.

***

�lltam az ajt�ban, �s a romsivatagot f�rk�sztem. William bocs�natk�r�en motyogott valamit, azt�n egy �veggel bez�rk�zott az ir�ny�t�f�lk�be. Val�sz�n�leg zavarta, hogy �tn�zek rajta, de nem merte sz�v� tenni. Nem volt joga, �s ezt mindketten tudtuk.

A nap f�nye s�rga h�gyk�nt �ml�tt v�gig a homokon, amelynek felsz�n�t csak n�ha t�rt�k meg a sz�rke betont�mb�k. Enyhe sz�l f�jt, mint�kat kavart a porba. A magasban, a feh�r felh�k k�z�tt csillog� t�mb lebegett: az egyik �gi v�ros. Apr� pettyek zsongt�k k�r�l, sikl�rep�l�k vagy helikopterek lehettek. Vagy… angyalok.

Ekkor �rny�k vet�lt a homokra, �s amikor felpillantottam, egy sikl�t l�ttam leereszkedni. Z�g�sa egyre er�s�d�tt, turbin�