Hanna

Holl�k a dr�ton

Len�zett a sz�rke aszfaltcsermelyekre, amelyek k�rbefolyt�k az �p�letet. A vill�mh�r�t�k �s az antenn�k meztelen f�k gyan�nt ny�jt�zkodtak fel�, l�thatatlan levelek susogtak. Hideg sz�l f�jt idefent, bele-belekapott a ruh�j�ba, besodorta haj�t f�lig ny�lt ajkai k�z�.

L�b�t egy cser�pnyi cs�k v�lasztotta el az ereszt�l. Kicsi, hegyes orr� f�z�s cip�k a piros tet�n. S�hajtott. A dr�tok z�mm�gtek tov�bb.

- Nos h�t… - mondta, de furcs�nak tal�lta a saj�t hangj�t, �s ink�bb elhallgatott.

Nincs �rtelme besz�lni.

�vatosan kis�p�rte sz�j�b�l a haj�t - finom, fekete f�rt�k tekeredtek azonnal ujjai k�r� -, �s kit�rta a karj�t.

Neh�z volt r�b�rnia a test�t, hogy el�red�lj�n. A l�ba minduntalan meg akart roggyanni, de azt�n v�gre elrugaszkodott, �s levetette mag�t a tet�r�l.

Valaki valahol sikoltott - villamos csengetett, z�rta az ajt�kat - kocsi dud�lt a sarkon - �s z�mm�gtek a dr�tok.

A sz�l belekapott ruh�j�ba. A sapk�j�hoz kapott, hogy le ne rep�lj�n, �s elmosolyodott.

Minek a sapka?

Hiszen…

Sz�l h�v�s sim�t�sa az arc�n.

- Nem figyelsz r�m el�gg� - mondta Ro�rk.

A feles�ge nem v�laszolt, csak �lt a f�n, �s f�nyes tekintete �tvillogott az �gak csipk�j�n.

- Sosem figyelsz. Nem rendes dolog az, ha egy holl� nem viszi mag�val a test�t, ha elrep�l. Hallod? �n meg kiteszem a lelkem �rted. Minek is vettelek el?

Kr� nem felelt, csak felborzolta tark�j�n a tollakat.

- Vajon ki keresi meg a vacsor�t? - k�rdezte Ro�rk, �s kid�llesztette mell�t. - �n! �s ki �zi el a galambokat? �n! Te meg csak gubbasztasz, �r�kk� csak �lsz �s n�zel… n�zel… Mit n�zel, he?

- �, kussolj m�r - sz�lalt meg Kr�, �s f�rje fel� fordult. A szeme nedves volt. - Nem tudsz te semmit. Csak k�rogni, azt igen.

- H�l�datlan - v�gta a fej�hez Ro�rk, de nem �rintette meg. - Bezzeg amikor a gyerekeink…

Kr� tekintete felszikr�zott, �s Ro�rk h�tr�bb sz�kkent.

Csend t�madt. Kr� felborzolt tollai lesimultak, de karmai tov�bbra is az �g k�rg�be v�jtak. Felett�k az �g n�pe keringett sz�rk�n, feket�n, hangjuk elkeveredett a v�ros zajaival. Aut�k kereke siv�tott, zene �radt ki a k�v�z�kb�l, a tet�k k�z�tt pedig z�mm�g�s futott v�gig a kifesz�tett dr�tokon. Zavarta Kr�t. T�l sok volt a hang a leveg�ben. Az erd�ben, a hegyek z�ld fogai k�z�tt m�s volt.

- No �s mit n�zt�l? - k�rdezte Ro�rk megenyh�lve.

Kr� cs�r�vel a t�rre b�k�tt.

- Azt ott. Minden nap itt van.

- Egyik olyan, mint a m�sik.

- Szerintem meg nem.

Mindketten len�ztek az �gsz�vev�nyen kereszt�l a t�rre. Vel�k szemben a piros, kopott padon egy fekete kab�tos fi� �lt, �l�ben vil�gos rajzt�mbbel. A haja a szem�be l�gott, keze sebesen j�rt a pap�r felett, mint egy feh�r rovar. Mik�zben rajzolt, az ajk�t r�gta.

- Mi van vele? - k�rdezte Ro�rk.

- K�v�ncsi vagyok, mi�rt van mindig itt.

- Nem mindegy? Ember.

Ro�rk toll�szkodni kezdett. Kr� tov�bb n�zte a fi�t. A fekete kab�tr�l �s k�cos, s�t�t hajr�l csapzott tollak jutottak az esz�be. Mintha meg�zott volna, minden csak l�gott rajta. Valamire eml�keztette, tal�n egy �lomra, vagy egy holl�mes�re. Elgondolkozva borzolta fel tollait.

Ro�rk a tork�t k�sz�r�lte.

- J�ssz vacsor�zni?

Kr� r�n�zett, megvonta v�ll�t, azt�n sz�rny�t kit�rva levitorl�zott a szemetesekhez.

Kiker�lt�k a t�bbi madarat. Ev�s k�zben nem volt bar�ts�g, m�g egym�ssal sem osztott�k meg a falatokat.

K�s�bb, amikor m�r csillagokkal volt kih�mezve az �gbolt, �s a zajok is el�ltek, Ro�rk ism�t megsz�lalt:

- Mi�rt n�zted azt az embert?

Kr� nem v�laszolt. Fekete alakja karcs�n rajzol�dott ki a l�mp�kt�l narancss�rga s�t�tbe. Felett�k l�thatatlan �zenetek z�gtak a leveg�ben.

- Nos - k�sz�r�lte meg a tork�t Ro�rk -, mindenesetre hazament. Aludjunk.

- Aludjunk - hagyta r� Kr�.

Ro�rk meg�rintette a feles�ge sz�rny�t.

- Egy �letre, Kr�.

- Egy �letre, Ro�rk - visszhangozta az asszony oda sem figyelve. A gondolatot kergette m�g mindig, ami a fi� l�tv�ny�t�l t�madt fel benne.

M�snap a t�ren feh�ren kivir�gzott az aszfalt, �s a s�t�t pocsoly�k is kivil�gosodtak a fagyt�l. A magas, sz�rke h�zak �rny�ka r�vet�lt a meztelen f�kra, elhagyott m�sz�k�kra �s hi�nyz� �l�k�j� hint�ra. Csak a gyerekek kab�tja, a pad, �s a fi� melletti uzsonn�szacsk� voltak sz�nesek.

Kr� f�lrehajtott fejjel szeml�lte a teret. Ro�rk valahov� elrep�lt ennival��rt, vagy a varjakkal p�r�lt, �s ett�l a hideg dac�ra eg�szen tavasz lett. Kr� kihajolt az �gak k�z�l, �s a csapzott-fekete embert n�zte a padon. Most is a kez�ben volt a pap�rt�mb, de ez�ttal v�r�s ujjak j�rtak a rajz f�l�tt.

Kr� meglebbentette a sz�rny�t, �s elrugaszkodott. A leveg� megemelte, s k�nnyed�n letette a pad t�ml�j�ra. A fi� nem vette �szre; csak egy kicsit rezzent meg a feje, de azt�n tov�bb rajzolt.

Kr� a pap�rlapra n�zett, �s �gy �rezte, mintha eltal�lt�k volna egy parittyak�vel, de ez a tal�lat m�gsem f�jt igaz�n. A feh�r, csillog� rajzt�mb�n fekete vonalak ugr�ndoztak, fon�dtak �ssze, �s futottak sz�t. Holl�k �s csontok, tollak �s szemg�dr�k, mind�r�kre foglyul ejtve a pap�r fel�let�n. Az egyik oldalt fa�gon mad�rfej� ember �lt, hossz� szokny�j�nak red�ir�l nem lehetett eld�nteni, r�nc-e vagy tollcsom�. A szeme pedig… a pap�rr�l egy vil�gos p�ttye villogott fel. Kr� saj�t szeme.

Kr� nem tudta, hogyan n�z ki � maga, afel�l azonban nem volt k�ts�ge, hogy � van a pap�ron. A fi� elrabolta a lelk�t, �s �talak�totta, f�lig emberr� rajzolta. Ki m�s lenne? gondolta.

Ki ez a fi�? K�zelebb ugr�lt a pad t�ml�j�n, �s �thajolt a v�lla felett. A lapon a csontv�zaknak lassan sz�rnya n�tt. Kr� pislogva n�zte, ahogy szalad a ceruza, azt�n hirtelen felr�ppent, meglegyintve a fi� arc�t, aki meglepetten tekintett fel.

- Tudom! - rikoltotta Kr�, �s elrep�lt a z�mm�g� dr�tok k�z�tt. - Ro�rk, tudom!

- Mit tudsz, bolond asszony? - k�rdezte Ro�rk, �s levitorl�zott a magasb�l a feles�g�hez.

- Tudom, ki ez a fi�!

Ro�rk felhorkantott. - Ez�rt h�vt�l le?

- Nem h�vtalak! - v�gott vissza Kr�. A leveg�ben keringtek egym�s k�r�l, sz�rnyuk forg�szelet kavart a k�m�nyek felett.

- Mondd, azt�n eredj inn�t, dolgom van!

- Holl�dolog! - vetette oda Kr� megvet�en.

- Mit tudod te? Nem is vagy rendes holl�!

Kr� odav�gott a cs�r�vel, de nem tal�lta el a p�rj�t. A magasb�l r�juk ki�ltottak a pimasz galambok:

- Na mi van, Ro�rk? Ideges az asszony?

Kr� hirtelen megfordult, �s lefel� indult. Azt hitte, Ro�rk k�vetni fogja, de nem hallott a h�ta m�g�tt sz�rnycsap�sokat. Visszasuhant a t�rre, �s letelepedett az egyik m�sz�k�ra. A sz�ve m�g mindig hevesen vert. Cs�pelni, v�gni akarta Ro�rkot, maga sem tudta, mi�rt, de csontjaiban, tollaiban ott rezgett az indulat, az elm�lt �vek, a tavalyi ny�r, a fi�k�k…

Kr� v�lla hirtelen megereszkedett, �s abbahagyta a k�rog�st.

Velem van a baj. Igaza van Ro�rknak, bennem a hiba.

Csendesen n�zte a fi�t, ahogy rajzol, am�g az ujjai el nem g�mberednek. Akkor az ember fel�llt a padr�l, �sszecsomagolta a rajzt�mb�t, �s el�rees� v�llal, szem�be l�g� hajjal elindult a h�zak k�z�tt.

- Tudom, ki volt�l - mondta a h�t�nak Kr�, �s nevetni �s s�rni t�madt kedve. Furcsa �rz�s volt, mintha meg akarna halni, �s m�gsem.

Mivel nem tudott sem kacagni, sem s�rni, csak megr�zta mag�t, �s megkereste a f�jukat.

- Ro�rk? - k�rdezte Kr�, ahogy az utc�n elsiet� embereket n�zte. A sz�nh�z bej�rat�n ki�ml�tt a f�ny �s a n�z�k �radata, magas sark� cip�k kopogtak, aut�k ajtaja csap�dott tomp�n. A hold egy parabolaantenna m�g�l kukucsk�lt le r�juk.

Kr� n�zte az emberek arc�t, ahogy sietnek, s�rg�l�dnek, nevetnek, �s a fej�t ingatta.

- Ro�rk?

- Igen?

- Mi a baj velem?

Csend volt, azt�n Ro�rk reszel�s hangja felk�rogott.

- Nincs veled semmi baj. Ne em�szd magad.

Kr� h�l�san odab�jt hozz�. Sz�ks�ge volt a melegre. A tollak a sz�vver�se �tem�re rezzentek meg a sz�rny�n.

- T�l sokat akarsz. Annyit akarj, amennyi egy holl�ba elf�r.

- Szeretn�k. - Ro�rk v�lla meleg volt �s puha.

- Tavasszal majd rendbej�ssz. Nem kell neked m�s, csak n�h�ny fi�ka, �s…

Kr� od�bb rebbent, �s szeme s�rg�n, haragosan megcsillant a s�t�tben.

- Az! H�t hogyne! Mit akarsz te t�lem, Ro�rk? Mi vagyok �n neked?

- A p�rom - mondta Ro�rk csendesen. - Egy �letre.

Kr� panaszosan felk�rogott.

- Tudom! Tudom, Ro�rk!

A sz�rnyai s�rolt�k az �gakat, a tollakat sz�tzil�lta, ahogy �tverekedte mag�t a gallyak �sszekapaszkod� mint�zat�n, de nem torpant meg. Kit�rt a csupasz koron�b�l, �s belevetette mag�t a s�rga �s indig�fekete �jszak�ba.

Elrep�lt az utcal�mp�k felett, �t a kifesz�tett, ragyog� csillagd�szek k�zep�n, amelyek tej�tt� v�ltoztatt�k az utc�kat, belez�gott a hangokba, a f�kcsikorg�sba, a ment� szir�n�j�ba, a kocsm�b�l ki�raml� zen�be. Fekete �s kivil�g�tott ablakok suhantak el mellette, azt�n ki�rt egy f��tra, ahol a f�k lombok helyett �g�ket viseltek, �s leereszkedett a j�rd�ra.

Emberek kab�tjai suhogtak k�r�l�tte, cip�k kopogtak. Amikor egy piros cip�sarok elcsattogott mellette, ut�nafordult, �s tipegni kezdett a nyom�ban.

Ha � meg tudta csin�lni, �n is meg tudom, gondolta, �s a fi� jutott az esz�be, ahogy hajlott h�ttal, lehajtott fejjel elindul kifel� a t�rr�l, kab�tja l�g, mint k�t �sszecsukott sz�rny. �n is meg tudom…

A l�ba bizsergett. Emelkedni kezdett, t�rdek, �vek �s k�ny�k�k ker�ltek a szeme el�, m�g v�g�l el�repillantva egy ember�vel akadt �ssze a tekintete. A f�rfi ugyan f�lrekapta a pillant�s�t, de Kr� nem is ebbe borzongott bele. V�gign�zett mag�n. Fekete szoknya, feh�r k�z, f�z�s, fekete cip�. Felpillantott, �s az egyik kirakat �veg�n �sszen�zett mag�val. Feh�r arc, borosty�ns�rga szemp�r, holl�f�rt�k.

Megt�ntorodott, �s egy pillanatra �tfutott rajta valami ismeretlen f�lelem, retteg�s att�l, hogy elvesz�tette �nmag�t. Azt�n a szem�r�l felismerte saj�t k�p�t a kirakatban.

T�tov�n elmosolyodott, azt�n elfordult, �s belevetette mag�t az emberek foly�j�ba. Lassan a nyugtalans�g �s a f�lelem elillant, �s kics�r�zott benne az �r�m. �lvezte, hogy magas, hogy l�tja a sz�neket - a l�mp�k aranya besziv�rgott a szem�be, �s �tmosta a gondolatait. A v�r�s olyan volt, ak�r egy k�m�ny melege, a z�ld, ak�r az es� cseppjei a tollakon. A k�k? Ak�r a sz�rnyal�s a magasban, a termikek felemel� karja.

Az emberek csak fut�lag n�ztek r�, de �gy, mint k�z�l�k val�ra, �s Kr� f�rd�tt a n�ha r�vet�l� pillant�sokban.

Ember vagyok, gondolta, �s meg�llt. Hagyta, hadd sodr�djanak k�r�l�tte a k�sei j�r�kel�k, �s n�zte a ruh�jukat, az arcukat, hallgatta a hangjukat. K�nny�nek �rezte mag�t, elt�nt az el�gedetlens�g, ami eddig hidegen keringett benne. �gy �rezte, v�gre tartozik valahov�.

Amikor ism�t holl�k�nt visszar�ppent a f�ra, igyekezett semmi neszt csapni, nehogy Ro�rk felriadjon. �vatosan letelepedett a f�rje mell�, �s sz�rnya al� dugta a cs�r�t.

- Kr�… - Ro�rk hangja m�ly volt �s j�zan, nyoma sem volt benne az �lom k�s�ss�g�nak.

- Igen? - k�rdezte Kr� kedvesen. Most megengedhette mag�nak, hogy az legyen. Addig ember volt, m�g ki nem �r�ltek az utc�k, �s meg nem telt a sz�ve a sz�nekkel. Csordultig volt z�ldekkel, b�borokkal �s narancss�rg�kkal.

- Mondd csak… mi a baj velem? - k�rdezte Ro�rk.

Kr� sz�v�ben �rz�tt sz�nei kifakultak.

- Veled?

- Igaz�n j� holl�f�rj pr�b�lok lenni. Megk�zd�k a t�bbi mad�rral, etettelek, amikor kellett, veled vagyok. Azt mondj�k, er�s vagyok.

- Az vagy - mondta Kr� b�ntudatosan.

- Neked m�gsem el�g.

Kr� nem v�laszolt, csak lehajtotta a fej�t.

- Teh�t valami hi�nyzik. A fi�k�k?

- Nem akarok fi�k�kat - motyogta Kr�, de hi�nyzott szavaib�l az er�ly.

- Nem �rtelek.

- Azt hiszem, �pp ez a baj.

- De Kr�… - mondta szel�den Ro�rk, �s a szeme megcsillant a s�t�tben -… te sem �rted saj�t magadat.

Hajnalban leesett a h�, �s a teret belepte a feh�rs�g. Csak a pad pirosa vil�glott ki bel�le, ak�r egy… Kr� nem tudta mihez hasonl�tani. M�g �jak voltak neki a sz�nek.

A fa m�g�tt �llt fekete ruh�j�ban, sapk�j�t m�lyen a f�l�re h�zta, de a kab�tot nem gombolta be. T�rte a hideget, mint minden mad�r. A fat�rzsre tette a kez�t, �s �gy leste a t�ren �tvezet� taposott �sv�nyt - a reggeli kutyas�t�ltat�k m�r megszak�tott�k a feh�r takar�t. Tetszett neki, hogy fogni tud, �s forgatni tudja a csukl�j�t. A sz�rnyak hi�nya kicsit zavarta, de annyi minden volt, ami k�rp�tolta! A v�r�s sz�n �nmag�ban, igen, m�r az el�g, gondolta, �s elhat�rozta, hogy szerez majd valami pirosat. A madarak sz�m�ra minden feh�r, sz�rke vagy fekete - abb�l pedig l�tott eleget.

A fi�t nem vette �szre azonnal, mert a sz�neket kereste, �s a fekete kab�t beleolvadt a bokrok s�t�t mint�zat�ba. Lehajtott fejjel k�zeledett, haja �sszetapadva l�gott az arc�ba, hossz� ujj� kez�ben g�rcs�sen szorongatta a mapp�t �s a rajzt�mb�t.

Kr� ell�kte mag�t a f�t�l, �s odarohant hozz�.

- Nekem is siker�lt! - ki�ltotta a fi�nak, aki �sszerezzent, �s felpillantott. A szeme nagy volt �s k�k. Sz�vet sebz�en k�ks�ges.

- Micsoda? - k�rdezte a fi�.

Kr� r�nevetett. - Tudom, hogyan csin�ltad. M�r hetek �ta n�zlek, tudtad?

- Hetek? - n�zett r� zavartan a fi�.

Kr� a f�ra mutatott.

- Ott �ltem, �s n�ztem, ahogy rajzolsz. L�ttam, mire vagy k�pes. Arra gondoltam, nekem is siker�lhet… �s igazam volt.

- Nem tudom, mire gondolsz.

- Nem baj. Nem s�rg�s meg�rtened.

Kr� a fi�t n�zte, az pedig �t. Csend volt, csak t�voli mad�rvijjog�s hallatszott. V�g�l a fi� megk�sz�r�lte a tork�t, �s elfordult. Csendesen ingatta a fej�t k�zben.

- H�t, �r�ltem a tal�lkoz�snak. Viszl�t!

Kr� k�ts�gbeesett.

- Nem rajzolsz?

- Hideg van.

A fi� elindult a ropog� h�ban visszafel�, kab�tja ut�na libbent.

- Ne sz�llj el! - Kr� ut�na rohant, �s megragadta a sz�rny�t - a kab�tot.

A fi� megfordult, �s a haj�n kereszt�l r�n�zett. - Nem vagy egy kicsit fura?

- Dehogynem. Te is - felelte Kr� elutas�t�an, azt�n megk�rdezte: - Veled mehetek?

A fi� v�llat vont, de lass�tott, hogy Kr� l�p�st tudjon tartani vele.

- Mindig mindenki furcs�nak tartott - sz�lalt meg Kr�. - Hozz� vagyok szokva. �r�l�k, hogy megl�ttalak. Az�ta sokkal ink�bb magamnak �rzem magamat, pedig minden �j. A sz�nek… ahogy a testemet �rzem… Igen, �r�l�k, hogy megl�ttalak a padon.

- Ez komoly? - n�zett r� a fi�, �s meg�llt a j�rda sz�l�n�l.

- Mi?

- Hogy t�nyleg n�zt�l?

- Persze. Mondtam, nem?

Lel�ptek a zebr�ra, k�vett�k a z�ld f�nyt.

- Mindig n�ztem az embereket - mondta Kr�. �r�lt, hogy besz�lhet. - �rdekeltek. Mindig c�ltudatosak voltak, �s ugyanakkor mintha m�gsem csak az ev�s �s a szaporod�s volt a c�l. Mintha lett volna egy csom� m�s fontos dolog is, ami�rt �lni �rdemes…

- Gondolod, hogy ilyenek az emberek? - k�rdezte a fi�.

- Ilyennek l�ttam �ket. Te sem eszed meg a pap�rt.

A fi� felnevetett. - Igen, ez igaz.

- Gondolom, te is ez�rt v�lasztottad…

- Mit?

- Hogy k�zt�k legy�l.

K�k vill�m villant. - �n nem v�lasztottam.

Kr� elhallgatott. �rezte, hogy valami nem tetszik a fi�nak, ez�rt csak lehajtott fejjel ment mellette, n�zte a f�z�s cip�t a h�latyakos j�rd�n, ahogy el�-el�bukkan a szoknya al�l.

- �n szerettem volna elszabadulni - sz�lalt meg v�g�l. - M�r kor�bban is v�rtam valamire… de azt�n megl�ttalak, �s tudtam, hogy el kell j�nn�m.

Komolyan, megfontoltan besz�lt. �rezte, hogy vigy�znia kell: a szavak hol meg akartak iramodni, hol bennszorultak a tork�ban. M�g Ro�rknak sem mondott ennyit. Mintha minden egyes mondat v�ltoztatott volna rajta egy kicsit, elvett volna egy k�vet a m�g�tte h�z�d� �tb�l.

- No, �s? - k�rdezte a fi�, �s meg�llt egy b�rh�z el�tt. A zseb�be ny�lt, �s el�h�zott egy z�rg� kulcscsom�t.

- Miattad j�ttem el - mondta halkan Kr�, �s les�t�tte a szem�t.

- Miattam?

- Nem kellek?

- J�zusom, �n…

Kr� feln�zett, �s haragosan �sszevonta a szem�ld�k�t. - Tudom, mit besz�lek. Kellesz. Beengedsz?

- Nem.

- Mi�rt? - k�rdezte Kr�, �s elszorult a torka.

- Mert diliny�s vagy - mondta a fi�, �s nem n�zett r�.

Kr� m�ly l�legzetet vett.

- Akkor hadd besz�ljek veled.

A fi� t�relmetlen mozdulatot tett, azt�n idegesen elnevette mag�t.

- J�. J�l van. Besz�lgethet�nk… Teljesen dilis vagy, hallod? - motyogta, de kinyitotta az ajt�t. Mik�zben felmentek a m�sodik emeletre, v�gig �ml�tt bel�le a sz�. - Hihetetlen vagy… nem is ismersz. Komolyan besz�lt�l? A l�nyok nem szoktak csak �gy felaj�nlkozni. M�g a dilisek se. Sz�val viccelt�l, vagy komolyan mondtad?

- Komolyan - jelentette ki Kr� minden egyes alkalommal.

A fi� nevetg�lt, de a hangja kezdett megv�ltozni, elillant bel�le a bizonytalans�g. Mire az ajt�hoz �rt, �s ism�t megcs�rrent a kulcscsom�, m�r eg�szen magabiztos volt.

- Na j�l van, gyere be!

A lak�s tele volt k�pekkel, varjakat, holl�kat, csontv�zakat �s macskaszem� embereket �br�zol� poszterekkel. Ruh�k hevertek szertesz�t a f�ld�n, de sem a fi�, sem Kr� nem t�r�d�tt a rendetlens�ggel.

- Nincsenek sz�nek - �llap�totta meg Kr�. Unalmasan ismer�snek t�nt a sok fekete �s sz�rke.

- Nem kedvelem �ket. Megszoktam a feket�t. ���… k�rsz inni?

- Majd iszom, ha szomjas leszek.

A fi� le�ltette Kr�t egy matracra, �s letelepedett vele szemben egy szakadt puffra.

- Nos… mir�l akarsz besz�lni?

Kr� v�llat vont. - Nagyon sok mindenr�l. Megsz�ktem a f�rjemt�l, tudod?

- Nem tudtam.

- Miattad. Amikor n�ztelek, ahogy rajzolsz… - Kr� v�gign�zett a falakon, �s s�hajtott. - Ut�na m�r nem volt el�g semmi. Lehet, hogy m�r kor�bban is hi�nyzott valami, csak nem vettem �szre.

- Tetszett? - k�rdezte �vatosan a fi�, �s az arc�n megjelent a halv�ny p�r. Nem n�zett egyenesen Kr�ra, csak a szeme sark�b�l, mint a madarak.

Kr� r�mosolygott. - Nagyon. - Felt�rdelt, �s odament a fi�hoz. - K�sz�n�m.

A fi� egy pillanatig nem sz�lt semmit, azt�n kicsit akadozva megk�rdezte: - Te m�g mindig nem sz�llt�l le err�l a t�m�r�l, mi? A f�rjed tudja?

- Nem - mondta Kr�, �s k�zelr�l is szem�gyre vette a fi� k�k szem�t. S�t�t indig� erek sug�roztak sz�t a fekete szembog�rb�l.

- Azt�n nehogy baj legyen bel�le. Figyelj, nagyon helyes vagy, de… ilyen m�g nem volt velem - suttogta a fi�. - Te akartad. M�g mindig akarod?

- T�ged v�lasztottalak - mondta term�szetesen Kr�. - A holl�k egy �letre v�lasztanak p�rt, de �n m�r nem vagyok holl� - �s kicsit keser�en felnevetett. - Nem �rdekel, mit sz�l hozz� a f�rjem.

- Nem tudok �g�rni semmit, �rted? Csak sm�rolunk, elvagyunk… nem is ismerlek. Sz�val egyezz�nk meg annyiban, hogy…

- Te az emberekt�l tanult�l meg ennyit besz�lni? - k�rdezte Kr�, �s megragadta a fi� v�ll�t.

Ut�na egy darabig nem besz�ltek. �gyetlenek voltak mind a ketten, de Kr� nem engedte el az �rz�st, hajszolta tov�bb, elt�k�lte, hogy �r�lni fog neki, mert � v�lasztotta ezt a megold�st, �s �nmag�t csapn� be, ha m�gsem lenne el�gedett. Felny�lt benne az �r, amit eddig elz�rt, �s csak t�mte, t�mte bel� az �rz�seket. Nem sz�m�tott, hogy j�l �rzi-e mag�t, csak az, hogy tudta: most m�r nincsen Ro�rk. Egy �letre? ki�ltotta benne a saj�t hangja, azt�n n�m�n felkacagott. Nesze neked!

Megv�ltozott, a fi� volt a kataliz�tor, az ember a padon, �s Kr� d�h�dten t�pte, simogatta, v�rta, hogy folytat�djon az �talakul�s, v�gre megsz�nhessen az lenni, aki volt, �s az legyen, aki lenni akart.

V�g�l a h�t�ra hengeredett, �s zih�lva n�zte a plafont.

- J�zusom… - mondta a fi� mellette, �s a hangja lebegett.

- K�l�n�s. Most �reztem - sz�lalt meg Kr� is, �s a hangja t�volr�l sz�llt fel�, ak�r az arc�ba f�jt f�st, mintha nem is a saj�tja volna. - Amikor el�sz�r t�rt�nt, nem �reztem semmit. Ro�rk csak r�m ugrott �s k�sz, de persze �gy is kellett t�rt�nnie. Ez m�s… mindenki �gy csin�lja?

- Azt hiszem - lihegte a v�ll�ba a fi�.

- Azt m�r �reztem, amikor megtojtam a toj�sokat… h�rman voltak. Forr�k �s pettyesek, �s tudtam, hogy ez a legfontosabb, ami t�rt�nhet velem. Szerettem �ket - elcsuklott a hangja. - Amikor kit�rtek a h�jb�l, ott �lltam felett�k. Nem seg�tettem, de vigy�ztam r�juk. Meztelenek voltak, engem kerestek… Azt�n j�tt egy vihar, �s meglazult a f�szek, sz�lank�nt hullott sz�t, am�g a s�lyunkat m�r nem b�rta el…

- Te meg mir�l besz�lsz? - k�rdezte a fi�, ocs�dva a l�zb�l.

- Lehullottak - n�zte a mennyezetet Kr�. - S�lyosan, mint az es�cseppek. Mire visszaverg�dtem, m�r nem volt f�szek, csak egy �res �gvilla. - R�n�zett a fi�ra, de a k�k t�k�rben nem l�tott meg�rt�st, csak bossz�s�got. - Sokan elvesztett�k a fi�k�kat. Nem hi�nyoztak nekik. Lesz �j tavasz, mondt�k. Csak nekem f�jt a toj�sok helye. Pedig nem volt m�r ott semmi.

- Mir�l besz�lsz? - �lt fel a fi�. - Te t�nyleg mad�rnak k�pzeled magad?