Hanna

A feh�r �sz�

Ajt� z�rja z�rrent halkan. B�r a hang nem volt �szrev�tlen, Nelle �gy l�pett az el�szob�ba, mintha meg sem �rkezett volna. Nem csak, hogy az � l�pteinek hangj�t nyomta el a telev�zi� �s a konyh�ban z�g� f�stelsz�v�, de � sem �rezte �gy, hogy otthon lenne. Egy pillanatra megtorpant, vajon becsapja-e az ajt�t, de azt�n csak hangosan beki�ltott a szob�ba: - Megj�ttem!

Egy darabig nem �rkezett v�lasz. Nelle m�r leh�mozta mag�r�l a s�lat �s a kab�tot, amikor valaki visszasz�lt. - Szia Nelle...

Nelle megd�rzs�lte kiv�r�s�d�tt orr�t, �s let�r�lte szem�veg�r�l a p�r�t. Nem is n�zett k�r�l, mikor a nappaliba bel�pett, �gyis tudta, milyen k�p fogadja. Dana, a h�ga a padl�n �lt �s �res vizespalackokat tologatott a sz�nyegen. Nelle �tl�pett felette, s mintegy v�letlen�l megb�kte cip�je orr�val a kisl�nyt. Dana meglepetten feln�zett, azt�n ajka leg�rb�lt, �s vis�tani kezdett. Tov�bbl�pve ism�t ismer�s k�p fogadta: az anyja a kanap�n �lt, �s megpr�b�lt �sszeragasztani egy elt�rt cs�sz�t, mik�zben f�l szemmel k�vette a k�perny�n perg� esem�nyeket. Nelle k�teless�gtud�an puszit lehelt az arc�ra, azt�n an�lk�l, hogy lelass�tott volna, �tv�gott a sz�nyegre ter�tett �js�ghalmokon, �s elindult felfel� a l�pcs�n.

Nagyn�nje szob�j�nak ajtaja z�rva volt. Nelle bekopogott, amikor elhaladt mellette, de nem �rkezett v�lasz, �s ez megk�nnyebb�l�ssel t�lt�tte el. Letudta a csal�di k�teless�geket.

Mikor v�gre bev�gta maga m�g�tt a szob�ja ajtaj�t, fels�hajtott, �s k�r�ln�zett. A k�z�pen �ll� hatalmas asztalt teljesen bebor�tott�k a makettek �s �lomfigur�k seregei. A mennyezetr�l sz�nes pap�rszalagok l�gtak le.

H�t itt vagyok, gondolta Nelle, �s ledobta a h�tizs�kj�t. Felvette az egyik �lomfigur�t, melyen m�g sz�radt a fest�k, majd �vatosan visszatette az asztalra ter�tett �js�gpap�rra, ahol a fest�kest�gelyek sorakoztak.

Behunyta a szem�t. Otthon vagyok, gy�zk�dte mag�t. Lentr�l feld�b�rg�tt a t�v�ben felcsattan� tapsvihar.

Seleny �sszeh�zta mag�n a ballonkab�tot �s eserny�je al�l komoran kib�mult az es�be. A s�t�t t�ren egy l�lek sem volt rajta k�v�l, az emberek berohantak a k�v�z�kba �s a post�ra, hogy ott v�rj�k ki a vihar v�g�t, vagy a buszmeg�ll�ban szorongtak.

L�tszik rajtam, hogy v�rok valakire, gondolta, de f�radt volt ahhoz, hogy �rdektelens�get sz�nleljen. Mi m�s�rt �csorogna a villog� sz�mlap� �ra alatt ilyen zivatarban? Cip�je orra m�ris kezdett �tnedvesedni.

Seleny a bajusz�t r�gcs�lta. Tudta, hogy m�r f�l �r�ja v�rakozik, m�gsem �rzett bossz�s�got a m�sik k�s�se miatt, annyira telve volt a csodav�r�s izgalm�val. Sz�ve hevesen vert. Micsoda pillanat, futott �t rajta. Vajon milyen lesz kezet fogni vele: hiszen oda�tr�l j�n... milyen tapint�sa lesz a test�nek?

Seleny test�n �ram�t�sk�nt futott v�gig az izgalom, amikor egy sz�vetkab�tos �r fel� vette az ir�nyt. Tenyere izzadni kezdett, cs�szk�lt benne az erny� m�anyag nyele. M�r-m�r megsz�l�totta volna a m�sikat, de az idegen elment mellette, �s taxi ut�n intett. Seleny megsz�gyen�lve visszaereszkedett g�rnyedt testtart�s�ba.

Nem volt biztos benne, hogy felismeri Teribont. Mindig elmos�dva l�tta csak a von�sait az asztal�n �ll�, nem evil�gr�l sz�rmaz� t�k�rben, feh�r �s v�r�s foltokat, ak�r egy boh�c hom�lyos k�p�t. Azt azonban tudta, hogy nem mozdulhat el innen, az �ra al�l. Eg�sz �let�ben a m�sik vil�g l�tez�s�re kereste a bizony�t�kot, a kulcs ut�n kutatott, ami felt�rta volna el�tte a k�tf�le l�t birtokl�s�nak lehet�s�g�t, �s err�l nem volt hajland� lemondani. Teribon volt ez els� jel, hogy a vil�gok �tj�rhat�ak. Meg kellett v�rnia. Tudta, hogy nem hi�ba �ll itt. Teribon is pontosan ugyanazt akarta, mint �, csup�n a m�sik oldalr�l �rkezett.

Izgalma �s idegess�ge egyre fokoz�dott. Most m�r szinte �szre sem vette, hogy zoknija tocsogni kezd a v�zt�l, ahogy viseltes v�szoncip�je v�gk�pp �t�zik.

Azt�n oldalr�l fut� jelenl�tet �rzett. Arra kapta a fej�t, s megpillantott egy magas, sz�les karim�j� viharkalapot visel� alakot, amint c�ltudatosan, lehajtott fejjel k�zeledik. Seleny kih�zta mag�t, �s er�sebben markolta meg eserny�j�t.

A m�sik felemelte a fej�t, �s Selenyben bennszakadt a k�sz�nt�s. Teribon arca val�ban egy boh�c� volt. Az es� dac�ra finoman szit�lt r�la a p�der, ahogy biccentett, mintha a v�zcseppek �rtalmatlanul �thullottak voltak a test�n.

- Dr. Seleny? - k�rdezte. Meleg, m�ly hangja volt, mint egy kand�rnak. - Valaki elindult t�l�nk. A p�rj�t keresi. Ha k�vetj�k, tal�n mi is megtudhatjuk, hogyan tal�lnak egym�sra.

Teribon kezet ny�jtott. Tapint�sa olyan volt, mint egy �lom: lebeg� �s ill�kony.

Seleny biccentett, �s az egyik mell�kutca fel� intett. - Menj�nk.

London csillogott a v�zt�l, az utc�k ez�st�s folyamokk� v�ltak a l�mp�k f�ny�ben. Val�szer�tlen csill�m futott be minden nedves fel�letet. Nem l�tszottak a csillagok, s a f�nyl� h�zak �s j�rd�k �lesen el�t�ttek a s�t�t, sz�rk�snarancs �gt�l, melyet bederengett ugyan a f�ny, de megvil�g�tani nem tudott. A hold m�l�kony �rny�k volt csup�n.

Nelle meg�llt, hogy kif�jja az orr�t. T�rde k�z� szor�totta a nejlonzacsk�t, s leh�zta a keszty�j�t. Zseb�be t�rt, s �rezte kab�tja sz�vet�nek durvas�g�t, ahogy �tfagyott kez�hez d�rzs�l�dik. El�h�zta zsebkend�j�t, �s sz�tteregette.

Mikor felpillantott, feh�r, mozg� testet pillantott meg a sarkon. Lassan leengedte a zsebkend�t, �s szem�t er�ltetve jobban szem�gyre vette a mozg�st.

�j szem�veg k�ne, gondolta, amikor a k�p tov�bbra is kiss� hom�lyos maradt. Visszah�zta a keszty�j�t, felkapta a zacsk�t, �s a sarok fel� sietett, nyak�t ny�jtogatva pr�b�lt kilesni a j�rd�ra parkolt aut�k m�g�l.

A feh�rs�g elt�nt a sarok m�g�tt. Nelle megszapor�zta l�ptei. V�g�l szinte futva fordult be, de azonnal megtorpant.

A j�rd�n egy h�feh�r, apr� test� teh�n �llt, sz�re csillogott, ak�r a z�zmara. Nelle szip�kolt, �s megpr�b�lta an�lk�l megn�zni az �llatot, hogy k�zelebb kelljen mennie hozz�.

Nem teh�n, csak �sz�, �llap�totta meg. Fiatal m�g. Mit keres Londonban? Nelle nem tudta, mit tegyen, hogyan ker�lhetn� ki az �llatot, megrettent a holdszarvakt�l. Azt�n belen�zett az �sz� szem�be.

�rtelmes tekintete volt, majdnem emberi, �s Nelle-t egy pillanatra kir�zta a hideg. Egy r�pke id�re mintha meg�rtette volna az �sz� gondolatait, �s �tfutott rajta az �rz�s, hogy r�tal�lt valamire, amit r�g�ta keresett. Azt�n ez elm�lt, �s � csak egy feh�r marh�ra b�mult vissza.

Nelle kiny�jtotta kezet az �sz� fel�. Az �llat nem lehelt p�r�t, mint �, de mikor ez esz�be villant, m�r k�s� volt. Ujjai m�r v�gigborzolt�k a h�feh�r sz�rt.

Mintha egy �lmot simogatott volna, ujjbegye megbizsergett, �m m�gsem tapintott semmit. Nelle tark�j�n felborzol�dtak a pih�k, s l�gz�se szaggatott� v�lt. Meleg felh�t �rzett ujjai alatt.

Ilyen nincs, mondta mag�ban, de nem tudott felhagyni az �sz� simogat�s�val, olyan kellemes volt borzolni a l�that� semmit. Tudata megfesz�lten k�zd�tt az �rz�s ellen, amit nem akart elfogadni, mert nem fogadhatta el. Ilyen nincs, ism�telte mag�ban, nincs, nincs, nincs, visszhangozta akkor is, amikor az �sz� v�gre megr�zta mag�t, �s hirtelen, riadt fejmozdulattal elfarolt. Egy pillanatra meg Nelle-re meredt, azt�n megfordult, �s elcs�rtetett, bele London es�s �jszak�j�ba.

Nelle a h�zfalnak t�maszkodott, s sz�vdobog�s�t hallgatta.

Daniel menek�lt.

Nyom�ban lihegtek a Kop�k, karcs�, grafitsz�rke test�k beleolvadt a k�rnyez� h�zak fal�ba. Hol az utc�n futottak - ilyenkor karmaik kopog�s�t tiszt�n lehetett hallani a k�v�n -, hol belesiklottak a gr�nitba, s csak mint �rny�kok suhantak Daniel mellett. Csup�n k�rvonalaik �s par�zsl� szem�k �rult�k el �ket.

Nem ugattak, n�m�n, sebesen futottak, egym�ssal versengve.

Daniel l�lekszakadva rohant a sz�rke k�b�l emelt irdatlan h�zak k�z�tt, melyek n�melyike egekig magasodott, s balj�s �rny�kot vetett a hamusz�n f�ldre. Fekete ablakok t�tongtak a magasban.

M�s hang nem hallatszott, csak a cip�k �s a karmok kopog�sa, mert sem �ld�z�tt, sem �ld�z�k nem l�legeztek itt, a k�t vil�g perem�n. A mozg�s lelassult, mintha m�r �vek �ta rohantak volna egyazon fal ment�n, s nem jutottak volna el�bbre. Majd az id� hirtelen megl�dult, �s szinte sz�rnyra kaptak.

Daniel �rezte, hogyan fogy k�zte �s a Kop�k k�zt a t�v. Elkapnak, gondolta k�ts�gbeesetten. Meg�lnek. Almabor, hol vagy? K�r�ln�zett az ismer�s v�r�s �s s�rga ruha ut�n, de nem l�tta sehol. Minden�tt csak sz�rkes�g. Csup�n Daniel �s a Kop�k szeme vil�glott ki ebb�l az egyhang�s�gb�l.

Azt�n feh�r �sz� robbant ki az �tra, menek�lt az is. Nyom�ban ott rohant h�rom �jabb Kop�. Ezeknek a kuty�knak nem �gett gyilkos vads�g a szem�ben. �k csup�n k�s�rt�k az �sz�t hazafel�. Nem engedt�k visszafordulni a val�s�gba.

Daniel �ntudatlanul is az �sz� ut�n indult, mely mintha meg�rezte volna, hogy az ember is a kuty�k el�l fut, a val�di vil�g fel�, mert visszafogott l�pteib�l, s fel� lend�tette busa fej�t.

Daniel a szarvak ut�n kapott. Vajon Almabor k�ldte az �sz�t?

Szinte foly�kony mozdulattal lend�lt fel az �sz� h�t�ra, s most m�r egy�tt v�gtattak. Daniel kab�tja, sz�ke haja lobogott a sz�lben, az �llat pat�i alatt megd�nd�lt a szikla, ahogy visszafordult a val�s�g fel�.

Daniel felnevetett. B�r egyre t�volodtak a peremvid�k �s az �lom hat�rvonal�t�l, tudta, hogy most m�r b�rmikor visszafordulhat.

A Kop�k �rny�ka m�g egy utols�t ugrott a falon, azt�n elmaradt m�g�tt�k.

Egyre k�zeledtek a hat�rhoz. Az �sz� l�ba al�l egy pillanatra elt�nt a sz�rke szikla, majd megszil�rdultak a leveg�b�l kiolvad� h�zak �s macskak�vek. Daniel teste megremegett, �s sz�tfolyt.

Daniel rep�lt. Nem az otthona, a val�di teste fel�. M�g nem akart hazat�rni. London f�l� emelkedett, �s a sz�lbe t�rva orr�t v�gigszimatolta az embereket. K�r�l�tte forrtak az �rz�sek �s eml�kek, amiket csak � l�thatott.

Az egyik utc�n elsuhanva meg�t�tte egy k�l�n�s illat. Ember� volt ez is, de rajta volt a m�sik vil�g �rint�se. Daniel megtorpant, �s besuhant a kocsm�ba. A t�bbit�l el�t� l�lek �gy vil�g�tott, mint egy csillag a k�dben. Egyre sz�k�lt a fel� vezet� �rz�s-folyos�. Daniel felgyorsult, �s bele�jult a megszimatolt testbe.

Nelle a sarokban �lt, Jenny �s Ariane k�z� szor�tva, �s Martint b�multa. Szem�veg n�lk�l nem l�tott olyan j�l, de sz�gyellte felvenni a fi�k t�rsas�g�ban. N�lk�le viszont a szokottn�l is elesettebbnek �rezte mag�t, s ez�rt csak a sz�j�t h�zta, mikor a m�sik k�t l�ny hangosan, felszabadultan nevetett, s d�h�sen ropogtatta az ujjait, mert � maga k�ptelen volt elengedni mag�t.

Mondani k�ne valami j�pof�t, gondolta, ahogy Martint n�zte. Egyre ink�bb az volt a benyom�sa, hagyni kellett volna az eg�sz kocsm�z�st a csud�ba, de legal�bbis felvehette volna a szem�veget, s akkor most egy kicsit k�nyelmesebben �rezhetn� mag�t. De most m�r t�l ciki lett volna el�hal�szni a zseb�b�l, �s az orr�ra biggyeszteni. �gy h�t �lt tov�bb a bar�tn�i k�z�tt, �s fintorgott.

Martint persze az sem �rdekelte volna, ha rajtam van a szem�veg, gondolta. �gyis tudja, hogy hordanom kell.

Nelle m�r �ppen azon volt, hogy most fel�ll, itt hagyja a s�rt a fi�knak �s bejelenti, hogy hazamegy, amikor valaki hangosan elkurjantotta mag�t. Az ajt�n egy sz�lesen vigyorg� f�rfi l�pett be kit�rdelt nadr�gban. Majd meg�llt a l�pcs� tetej�n, �s mintegy �dv�zl�sk�ppen sz�tt�rta karjait.

- F��r, egy pezsg�t! - sz�lt oda a csaposnak, majd le�lt egy asztalhoz, ahol k�t id�sebb n� �lt besz�lget�sbe mer�lve.

- Figyelj�tek meg, most a ty�kok kiv�gjak a balh�t - s�gta Frank.

Nelle �sszer�ncolta homlok�t.

- Ne csin�ld - vetette oda Martin mintegy f�lv�llr�l. - �reg�t.

- Sz�vass nyugodtan - morogta Nelle, �s �rezte, hogy elv�r�s�dik.

- Mondd csak, Nelle, neked valami bajod van? - k�rdezte Martin, mik�zben a t�bbiek hangosan kuncogtak azon, ahogy a francia megpr�b�lt besz�lget�sbe elegyedni vonakod� asztalt�rsaival.

- Nincs semmi bajom, �rtve vagyok? - f�rmedt r� Nelle.

- De hiszen eg�sz este morogsz �s g�nyol�dsz…

- Sz�llj le r�lam, Martin!

- Nem sz�llok! Igenis jogom van piszk�lni t�ged, ha te egyszer elt�k�lted, hogy t�nkreteszed mindenki est�j�t!

- Tartsd meg magadnak a tuti dum�dat! - �llt fel Nelle. - Jenny, engedj ki! �gyis haza akartam m�r menni! - fakadt ki kiss� ep�sen Nelle. - Nehogy ut�nam gyere, mert m�g fejbe v�glak az els� utcak�vel!

Nelle f�lretolta Jennyt, �s kim�szott az asztal m�g�l. K�zben v�letlen�l beler�gott a pad l�b�ba, �s d�h�ben felszisszent. Akkor sem s�rok itt a kocsm�ban, mormolta mag�ban, �s �sszeszor�totta a fog�t. Csakaz�rtse. Martin megpr�b�lta meg�ll�tani, de Nelle f�lrel�kte a fi�t.

- Sziasztok! - vetette oda, �s az asztalra dobott egy bankjegyet. - Holnap a suliban.

Kez�ben kab�tj�val felrohant a l�pcs�n, �s kirontott az utc�ra.

Meg�llt a szomsz�dos h�z ajtaja el�tt, �s k�nnyeit nyeldesve magara r�ngatta a kab�tot. Keze fej�vel megt�r�lte az orr�t, �s nyaka k�r� tekerte a s�lat. Min�l hamarabb el akart t�nni innen, miel�tt Martin ut�na j�n. M�g csak az hi�nyzik.

Mi�rt tetted, te h�lye? k�rdezte mag�t�l.

Megt�ntorodott. Melegs�get �rzett v�gigk�szni tagjaiban, mintha konyakot nyelt volna, s l�t�sa kezdett elk�d�s�lni. Olyan hom�lyoss� v�lt az utca k�pe, hogy k�nytelen volt zseb�b�l el�venni a szem�veg�t. Keze l�tom�sszer�en, lassan emelkedett arca el�. Nelle meghallotta a sz�vver�s�t, amelynek ritmusa azonban elt�rt a hal�nt�kereiben l�ktet� v�r�t�l. Csak messzir�l, halv�nyan �rezte a test�t. Lebegett.

Mintegy �lomban l�tta, amint a kocsmaajt� kiny�lik, �s Martin haragt�l l�ngol� arccal kil�p.

Ne... Nyugodtan ut�ljon csak... meg�rdemlem. El kell mennem!

A teste azonban nem engedelmeskedett neki.

�s most egy lecke - hallott halkan visszhangozni fej�ben egy ismeretlen f�rfihangot - az emberi kapcsolatokr�l.

Nelle �gy �rezte, a legsz�rny�bb az eg�szben, hogy v�gig a tudat�n�l van. Ne csin�ld, k�rlelte a m�sikat, de az csak nevetett rajta.

Hazafel� s�t�ltak, mind a h�rman. Martin Nelle kez�t fogta. Vagy ink�bb: az�t a m�sik�t?

Nelle tudta, hogy ennek �r�lnie k�ne, hogy hiszen ezt akarta, de volt abban valami h�tborzongat�, hogy ez a k�zfog�s egy�ltal�n nem neki sz�l, hanem annak a m�siknak, aki eg�szen megszel�d�lve v�laszol Martinnak, �s kifecsegi azokat a titkokat, amiket Nelle maga nem sz�vesen osztott volna meg senkivel. Szerette volna elh�zni a kez�t, de nem tudta. K�nytelen volt �rezni Martin tenyer�nek meleg�t, az ujjakat �sszetapaszt� izzads�got.

Nelle nem tudott s�rni sem. Ez nincs �gy a helyen, gondolta, k�rlek, ne csin�ld, az �n kezemet kellene fognia, �s nem a tiedet!

Ez te vagy, mondta a m�sik. �n csak seg�tek.

Nelle nem tudta az ajk�t harapd�lni, nem tudott toporz�kolni, n�m�n, moccanatlanul figyelte �nmag�t, ahogy lassan egy idegenn� v�lik, s n�zte, hogyan l�gyul el Martin pillant�sa, ha ezzel az idegennel beszel.

- Itt vagyunk - sz�lalt meg Martin, amikor Nelle h�za el� �rtek.

Meg�lltak, s Nelle kiss� f�sultan vette tudom�sul a fesz�lt csendet. Meg fog cs�kolni, gondolta, �s hirtelen hideget �rzett. Vacogott volna, ha a teste m�g az �v�. �s �n semmit nem tehetek, hogy ne azt a m�sikat cs�kolja meg.

De, sz�lalt meg gondolatai k�zt a cs�fond�ros f�rfihang. Most.

Martin Nelle fel� hajolt, �s a l�ny meg�rezte, hogy egy pillanatra lazul a szor�t�s test�n, �s ism�t mozogni tud. De meg nem volt teljesen szabad. A m�sik m�g ott volt a tudata perem�n.

Ne, k�rlelte a m�sikat.

De, felelte k�ny�rtelen�l a f�rfi.

�s Nelle pofon �t�tte Martint.

Mi�rt? k�rdezte a f�rfi, amikor Nelle ism�t visszacs�szott a mozdulatlans�gba �s a csendbe.

Mert meggondoltam magam, v�laszolta Nelle.

A test�be k�lt�z�tt m�sik v�rt, m�g Martin elmegy, azt�n mogorv�n megsz�lalt.

Rendben. Kiteszel a Kert k�zel�ben?

Kert. Nelle nem tudta, mir�l besz�l a m�sik, de a sz�hoz kapcsol�d� �rzelmek, amik �ts�t�ttek az � gondolatai k�z�, olyan er�sek voltak, hogy elakadt a l�legzete. V�gy, k�nl�d�s, kiel�g�letlens�g. K�nnyfakaszt� sz�ps�g. Az otthon nosztalgi�ja. Az elveszett paradicsom.

Hogyan? k�rdezte.

El�g, ha �n tudom az utat, suttogta a m�sik, s mintha gondolatai elf�tyolosodtak volna egy pillanatra.

London lassan, fokozatosan kimos�dott a val�s�gb�l, �s a hely�t �tadta valami m�snak.

Nelle tudta, hogy ezt nem lenne szabad l�tnia, de nem b�rta behunyni a szem�t, mert az t�bb� nem az �v� volt. Az el�tte kibontakoz� l�tv�nyra meredt, mik�zben gondolatai �jra �s �jra �nmagukat ism�telgett�k, mintha tudat�nak t�je elakadt volna. Nem akarom l�tni, nem akarom tudni, zsolozsm�zta, de a m�sik k�rlelhetetlen volt. Vitte tov�bb.

Nelle szem�nek ablak�n �t kitekintett a megv�ltozott Londonra. A sz�neket kil�gozta a f�st, mely a f�ld fel� l�tszott sz�llni, mintha nehezebb lenne a leveg�n�l, s minden elsz�rk�lt. Hatalmas gr�nitt�mb�k magasodtak f�l�j�k, irdatlan, t�k�letes �l� kock�k �s has�bok, melyek felsz�n�t csak itt-ott szak�totta meg egy-egy erk�ly vagy ablak. Nem voltak egys�ges m�retek. Az egyik h�z akkora volt, mint egy iroda�p�let, a m�sik pedig hegynek is beillett volna. A jeges �rny�kok r�telepedtek Nelle-re, aki �rezte, hogy a lelke is kezd lassan kih�lni.

A pisl�kol� tudat kezdett apr�nk�nt kiolvadni gondolatai k�z�l, s m�r csak er�tlen�l kapaszkodott bele.

Nelle hirtelen megrettent. El fog t�nni, d�bbent r�.

Ugyanebben a pillanatban a m�sik is megr�m�lt, �s Nelle-be kapaszkodott. Nelle g�rcs�sen ut�nakapott gondolataival.

Nem akart egyed�l maradni ebben a sz�rke vil�gban, mely nyomaszt�an nehezedett r�, �s m�gis r�t�rt a v�gy, hogy letelepedjen az egyik fal t�v�be, �sszekucorodjon, �s hagyja, hadd h�lj�n ki apr�nk�nt a teste is.

Azt�n v�ratlanul egyed�l volt. A m�siknak nyoma veszett, csak k�t hang visszhangzott gondolatai k�z�tt, s halv�nyult el lassan.

Ki kell hoznod, sz�lalt meg egy meleg, b�rsonyos f�rfihang fedd�en.

Nem tudom, felelte a m�sik, aki eddig a l�nyban volt, �s Nelle tudat�t meg�rintette a sajn�lat. Nem tudom, hogy j�tt velem id�ig. Le kellett volna v�lnia a hat�rn�l. De a Kop�k nem b�ntj�k, ugye?

Kop�k... visszhangzott a hang, majd csend t�madt.

Nelle ism�t �nmaga volt, �s �sszeh�zta mag�n a kab�tot. Itt hagyott, gondolta d�bbenten. Eldobott, mint egy haszn�lt zsebkend�t! El�nt�tte a d�h.

Nelle k�r�ln�zett, s az utc�n megpillantott egy kuty�t.

Az a fajta volt, amir�l els� pillant�sra tudni lehet, hogy vad�szatra teny�sztett�k. Sz�rke teste beleolvadni l�tszott a magas �p�letek �rny�k�ba, melyb�l csak v�r�sl� szeme izzott el�, mint eleven par�zs. Nem adott ki hangot, de Nelle �rezte a bel�le �rad� fenyeget�st.

A l�ny k�v� dermedt. Nem pr�b�lt meg elfutni, fogva tartotta a v�rv�r�s szemp�r, s nagyon is tiszt�ban volt vele, hogy Londonba nem fog visszatal�lni. Hogyan hozza vissza a val�s�got ebbe a nem emberi vil�gba? N�m�n n�zte a kuty�t, az pedig �t, s egyik�k sem mozdult.

Azt�n a Kop� lassan felemelkedett �s egy l�p�st tett fel�. Nelle h�tr�lt, s ahogy a kutya egyre k�zeledett, �gy szapor�zta meg l�pteit. Azt�n hirtelen megugrott.

Fej�ben felhangzott tulajdon hangja: most hib�zt�l! De akkor m�r rohant az �let��rt. A Kop� hossz�, elny�jtott ugr�sokkal a nyom�ba eredt, s terelte az ismeretlen c�l fel�. Nelle szeme sark�b�l l�tta, hogy a kutya a gr�nitfalra ugrik, �s az erek ment�n siklik, ak�r egy r�vet�tett �rny�k.

Nelle felsikoltott, s megt�rte az �ld�z�s csendj�t. Sz�guld�sa k�zben kit�r�lte szem�b�l a retteg�s k�nnyeit, s megpr�b�lt m�lyeket l�legezni. Tork�ba ezernyi j�gszil�nkk�nt sz�rt a hideg leveg�, s�s �zt �rzett. V�r?

Nem tudta, mennyit futott, m�g v�g�l felbukott, de a f�ld�n fekve �gy �rezte, ugyanannak a sziklat�mbnek az �rny�k�ban fekszik, ahonn�t elindult. H�tracs�szott, �s a Kop�ra meredt, de a kutya nem j�tt k�zelebb. Le�lt a f�ldre �s v�rt. M�g�tte a sz�rke dereng�sb�l kezdett el�bontakozni a falka.

Nelle t�rd�re hajtotta a fej�t, �s behunyta a szem�t. Nem hallatszott semmi nesz, s �gy nem is tudhatta, vajon a Kop�k ott vannak-e m�g, vagy m�r elmentek, de nem is akart meggy�z�dni r�la. Olyan h�v�s volt, �s annyira neh�z volt felemelni a fej�t...

L�ptek koppantak a k�v�n. Nelle erre feln�zett, s t�gra ny�lt szemmel meredt a j�vev�nyre.

Magas f�rfi k�zeledett s�rga �s v�r�s rombuszokb�l varrt Harlekin-ruh�ban, val�szer�tlen�l keskeny, s�padt arca vil�g�tott a k�k selyemgall�r felett. Aranybarna szeme mosolyogni l�tszott, s a kuty�k mind meghuny�szkodtak el�tte, b�r szem�kben felizzott a gy�l�let l�ngja. Izmaik ugr�sra k�szen fesz�ltek, fogaik megvillantak.

- Bocs a k�s�s�rt, kis h�lgy. De elfutott�l.

A f�rfi Nelle el� l�pett �s kiny�jtotta a kez�t. A l�ny feln�zett. - Te vagy az?

- Nem �n vagyok Daniel, ha erre gondolt�l - felelte a Harlekin, �s felseg�tette Nelle-t. - No gyere, �n vagyok az �jf�li gyors Londonba. Ha lek�sed, v�rhatsz �t�letnapig, vagy am�g a Kop�k haza nem k�s�rnek. El�bb-ut�bb elfogy a t�relm�k, tudod.

- Ne... azt nem akarom - borzongott meg Nelle, �s k�zelebb h�z�dott a Harlekinhez.

Kil�ptek a Kop�k gy�r�j�b�l. Mikor elindultak, Nelle �szrevette, hogy a kuty�k biztos t�volb�l k�vetik �ket, mint sz�rke, karcs� szatellitek. A szemek rezzen�stelen�l v�r�sl�ttek.

- Almabor.

- Nem k�rek - felelte Nelle.

- �n vagyok Almabor - jegyezte meg a f�rfi, �s hirtelen megtorpant.

A h�zak k�z�tt feh�r �sz� v�rakozott, tekintete Nelle-re szegez�d�tt. A l�ny hirtelen meg�rezte a t�pel�d�st �s v�gyakoz�st, ami az �llatb�l �radt, de nem tudott neki nevet adni. Mi�rt? k�rdezte mag�ban.

- Teh�t ez�rt tudt�l �tj�nni ide. Tal�n m�g a Kertbe is eltal�lt�l volna - mormolta Almabor, majd szigor�an len�zett r�. - Ne fogadd el, amit az �sz� aj�nl, csak ha biztos vagy benne, hogy k�t vil�g mell� meg akarod kapni a sz�m�zet�st is.

Nelle �res tekintettel n�zett vissza r�. Nem �rtette.

A Kop�k lassan megindultak, �s egyre gyorsulva az �sz� fel� �gettek.

- Ne! - ki�ltott fel Nelle.

Almabor visszatartotta. - Csak hazak�s�rik. Oda, ahov� val� - mondta, mik�zben pillant�sa szinte �tf�rta a l�nyt. Figyelmesen f�rk�szte Nelle arc�t. - Nem el�sz�r tal�lkoztok, ugye?

Nelle biccentett. - M�r l�ttam - felelte, s agg�dva az �sz� ut�n n�zett, aki d�b�r�gve v�gtatott el a sz�rkes�gbe, nyom�ban a ny�l�nk Kop�kkal. - Biztos nem...?

- Ne k�rdezz, mert itt hagylak. Azt gondoltam volna, hogy ez a hely �pp el�g a magadfajt�nak, hogy elvegye a kedved a k�rdez�sk�d�st�l.

Nelle elhallgatott. Gondolatban az �sz�vel egy�tt v�gtatott a gr�nith�zak k�z�tt.

- Elviszlek a vil�godig - sz�lalt meg Almabor, mintha ez teljess�ggel k�z�ns�ges �s mag�t�l �rtet�d� lenne. - Ott a v�g�llom�s.

- De...

Almabor lehajolt, s m�lyen Nelle szem�be n�zett. - Nem akarod tudni - mondta, s minden szava �gy kondult, mint egy mar�k f�ld egy kopors� fedel�n.

Nelle beleburkol�zott a val�s�gba, de az olyan volt, mint egy elszabott ruha: sehogy sem tudta k�nyelmesen belef�szkelni mag�t. Iskol�ba ment, de nem erezte a tud�s s�ly�t, tal�lkozott Martinnal, de t�bb� m�r nem k�v�nta, hogy ism�t megfoghassa a kez�t. A fi� �s a csal�d mind beleolvadt abba az arctalan felh�be, amit val�s�gnak h�vnak, �s Nelle t�bb� nem �rezte mag�t a k�d r�sz�nek.

�gett benne valami, amit sehogy nem tudott kioltani. Olykor tehetetlen d�h r�zta, mert tudta, hogy mi�rt nem tal�lja a helyet. Mi�rt mutattad meg a m�sik val�s�got, k�rdezte a semmit�l, ha ut�na elveszed?

Nem a sziklat�mb�kre v�gyott. Val�j�ban csak az �sz�t v�rta minden �ldott nap. Az �llat azonban nyomtalanul elt�nt. Pedig tudni akarta, mi az a v�laszt�s, amit�l Almabor intette.

Nem tal�lta a hely�t. De volt-e helyem itt valaha is? �tl�tt fel benne, mikor a konyh�b�l a csal�dj�t figyelte. A t�lal�pult kerete ak�r a k�perny�� is lehetett volna. Minden idegen volt m�r kor�bban is. Mi v�ltozott h�t?

A v�laszt�saim, gondolta. A lehet�s�geim.

Minden egy �sz� szarv�ra van felakasztva.

Teribon egyre r�videbb id�szakokra l�togatta meg Seleny-t, s egyre t�relmetlenebb� v�lt. Hi�ba fenyeget�z�tt azonban, � maga is �ppolyan tehetetlen volt, mint a doktor, aki megid�zte. Valah�nyszor megjelent, egyre hamarabb kezdett kifakulni a val�s�gb�l, ahogy a vil�g megk�s�relte kit�r�lni test�b�l a m�svil�gi foltot: a boh�cot. A Kop�k pedig elj�ttek �rte, hogy hazak�s�rj�k.

Teribon nem tal�lta a testv�rtestet, s a kutat�s minden egyes nappal egyre rem�nytelenebb� v�lt.

- Tudom, hogy volt, akinek siker�lt! - hangoztatta mindig. - Tal�n az �sz�, aki elindult, � is r�tal�lt m�r a p�rj�ra!

Seleny nem t�r�d�tt vele. Nem volt sz�ks�ge Teribonra, csak addig, m�g a boh�c meg nem keresi az � m�svil�gi test�t az �sszeolvad�shoz. Medit�ci�i azonban sorra kudarcot vallottak, s nem tal�lta meg a Kert kapuj�t.

Seleny kezdett t�relmetlen lenni. M�r London utc�it j�rva is csak a t�meget f�rk�szte, hol pillant meg valakit oda�tr�l, amint evil�gi testv�r�t keresi. Teribon �ll�totta, hogy van, aki tudja, hogyan tal�lja meg a p�rj�t, s nekik is csak ezt k�ne valahogy megtudniok.

T� a sz�nakazalban, gondolta Seleny.

F�lres�p�rte iratait, �s kinyitotta a pralin�sdobozt. Nem kereshetem �r�kk� azt a nyomorult testet, gondolta. Teribon meg le van szarva. Kiss� �sszeh�zta mag�t. Sosem �rezte mag�t biztons�gban a boh�c mellett, a m�svil�gi l�ny jelenl�te olyan volt, mint egy viszket� folt a val�s�g test�n, s Selenyt minduntalan az az �rz�s k�s�rtette, hogy term�szet ellen val� Teribon puszta l�tez�se is.

Elgondolkozva szopogatta a pralin�t, �s bekapcsolta a telev�zi�t.

Fel k�ne hagynom ezzel az eg�sszel, gondolta, b�r tudta, hogy k�s�. T�l sokat tudott meg m�r �gy is a Kertr�l, hogysem meg�lljon itt, f�l�ton.

A h�rad�ban �ppen a t�meget mutatt�k, amint London utc�in �sszever�dik, kisebb k�zleked�si dug�t okozva. Baleset, gondolta, s m�r �ppen �tkapcsolt volna - nem b�rta a v�r l�tv�ny�t -, mikor megpillantotta a feh�r �sz�t, a forgalmi akad�lyt mag�t.

B�r nem l�tta, hogy b�rki is �tl�pett volna az �sz� test�n, minden k�ts�get kiz�r�an tudta, hogy a Kertb�l j�tt. S hogy a testv�r�t keresi. Ha pedig egyszer Londonba j�tt, akkor azt legk�zelebb is megteszi.