Nem más

Mennyire fájhat egy csalódás,
Amikor érthetetlen minden már.
Azt hitted, hogy Ő más, felnézhetsz rá.
Tévedned kellett, mint oly sokszor.
Nem tudni, nem észlelni néha jobb,
Mint átélni ismét azt a dolgot,
Melyre egyáltalán nemszámított.
Feledni kell, nem a Te életed!
Más élte ne keserítsen téged el!
Oh, mily könnyű ezt mondani,
de milyen nehéz felfogni,
Ő sem különb,mint bárki más,
Ő is porból lett és porrá vál.

*XY*

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Átok

Jön és fáj, s nem vár,
Szalad, keserű nyár.
Üvölthetek utána,
Szalad, csak rohan.
Könnyeim hiába hullnak,
Szalad egyre gyorsabban.
Gyilkolni tudnék, szeretem.
Szalad, nem kergetem.
Fájdalmas minden,
Zörög, kattog és
Hirtelen csend: megállt a szívverés.
Keserű fájdalom szívemben,
Sötétség borul mindenre.
Kínok közepette hagyom el testem,
S látom, hogy ő vissza se nézett,
Szerelmem elkergette...
Hát üldözze egész életében a vágy,
Fájjon, hogy soha többé nem lát.
Legyen hosszú élete kínokkal,
szenvedésekkel, titkokkal.
Ne szeresse meg őt senki, soha!
Szaladjon -ahogy azt tette- ide-oda.
A túlvilágon is utánam epekedjen,
De ne leljen rám, szerelem eméssze meg.

*XY*

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Csak a szívemet ne!

Szakíts, tépj szét, vesd testem darabjait tűzbe,
De ne hagyd, hogy lelkem szenvedjen.
Ne hozd szívem soha többé tűzbe,
Inkább kínozz testileg, szenvedjek!

Nyomás, amely szívemet éri, megfojt,
Nem bírom ezt az érzést, ne kínozz.
Fogd torkom erősen és fojts,
De szívem ne bántsd, ne kínozd!

Saját érzéseim ölnek meg, szétszednek,
Testem nem bírja szenvedését lelkemnek.
Kérlek, szabadíts meg, testem szedd szét!
Vagy a szerelem öli meg lelkemet.

Nem akarom ezt így tovább már,
Iszonyatos szívemben az óriási ár,
Inkább puszta kézzel ess nekem,
de kérlek, kérlek, ne tipord lelkemet!

*XY*

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

A Sötétség Angyala

Száll, repül sötét éjszakában,
fénye ragyog minden mozdulatában.
Sötét haja és fehér bőre,
kinézete teljesen ellentétes.
Sorsa reménytelen képeit,
soha sem feledheti vele senki.
Szörnyű múltja lebeg előtte,
várható jövő elképzelhetetlen.
Lelke, hajánál is sötétebb,
A sok-sok szenvedés megemésztette.
Nem kér az élettől egyebet,
Csak egyetlen háborítatlan helyet.

*XY*

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Elment

Egyszer csak megjelenik,
jön és elveszi.
Az enyém, ne érj hozzá!
De mindegy már!
Elvette tőlem,
fogta és vitte.
Ő ment, nem maradt,
a döntést meghozta.
Engem itt hagyott,
szívem csak sajog.
Fogta, rohant, elvette,
hátranéz nevetve.
Könnyeim folynak,
egyedül maradtam.
Ők, ketten, együtt vannak,
de nem kívánok rosszat:
legyenek boldogok, szép élettel.
Én majd túl élem szenvedéssel.
Nélküle élem életem.
Életem? Miről beszélek?
Nélküle ez nem élet.
Fájdalmas létem ez.
Messze, távol van már,
nem gondol már rám.
Szétégett a szívem,
porrá vált, hisz porból lett.

*XY*

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Tőletek függök

Szeretet, gyűlölet,
ellentétes fények.
A képzelet szülte,
gonosz teremtmények.

Ti voltatok, vagytok és lesztek,
alakítjátok életemet.
Elrontjátok a jót,
a rosszat jóvá teszitek,
talán ez a sors,
esetleg a végzetem...

*XY*

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Hiába, vége

Szeretsz, de hiába.
Érte éltél, de hiába.
Elhittél minden
mozdulatot,
de hiába.

Vártál rá, de hiába.
Akár hetekig, de hiába.
Nem jött már többé,
naív, várhattad,
hiába.

Sírhatsz is, de hiába.
Szenvedhetsz, de hiába.
Nem lesz ez máshogy,
szeretsz, és fogsz,
de hiába.

*XY*

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Segíts!

Legyen bármily halál,
mi végez velem.
Legyen egy jó barát,
ki megteszi nekem!

Legyél te az az ember,
ki segít nekem.
Fogd meg ezt, tessék.
Kérlek, vágd belém!

Hagy follyon a vérem,
alvadjon meg.
Hagy egyenek meg a férgek,
de segíts, kérlek.

Ne engedd, hogy így éljek,
Csak teljesítsd a kérésem.
Nem birom megtenni, félek.
Tedd meg helyettem, kérlek.

*XY*

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Kedvesem

Oh, drága Egyetlenem,
Nincs szó, mely Rád ne illene.
Gyönyörű, csodás, szeretlek.
Minden mozdulatod,
Oh, be kedves!

Oh, drága Egyetlenem,
Csókod ízét sosem feledem,
Két karod ölelését most is érzem.
Szeretlek, ezt soha ne feledd el!
Puha kezed, lágy tekinteted,
Oh, be kedves!

Kedvesem, tudd, hogy Te vagy életem!
Míg Te vagy, boldogan élek.
Ha már nem leszel...
Ne is gondoljunk ilyenre,
oh, drága Egyetlenem,
 mennyire szeretlek!

*XY*

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Írsz, mert...

Írsz, mert kell.
Írsz, mert vagy.
Írsz, mert érzed.
Írsz, mert akarsz.

Írsz, mert jön.
Írsz, mert megy.
Írsz, mert öröm.
Írsz, mert szeretsz.

Írsz, mert jó.
Írsz, mert nyugtató.
Írsz, mert kér.
Írsz, mert nem elég.

Írsz, mert mersz.
Írsz, mert élvezed.
Írsz, mert öl.
Írsz, mert ez gyönyör.

*XY*