- Kleopátra -
Érzelmek
birodalma Vers
2006. február 16.
Az érzelmek birodalma befogadott,
és megadott téged, nekem.
Megannyi mosoly, könny és szenvedés
jelzi te az enyém vagy kicsit.
Távolból jöttél, rabláncot is hoztál,
nem vagy szabad!
És Én sem vagyok az,
a láncot én is hordozom.
Néha lehullatjuk a láncainkat
és hisszük szabad ami tilos,
csókokkal halmozzuk el egymást,
és a perceknek élünk ami a mienk.
A percek elmúlnak, jön a fájdalom,
bilincseink újra fénylenek.
S, Te elmégy hív a kötelesség!
Percek, órák sokszor napok mulnak,
mire újra megláthatlak,
de én várok, várok türelemmel,
hisz tudom-megérkezel.
Megérkezel, de nem hullhat le a lánc,
ilyenkor némán egymás szemébe nézünk,
s,tudjuk mit érez, gondol a másik.
Tettel,ha nem is bizonyíthatjuk
szeretetünk,
bizonyitja azt egy pillantás egy mosoly.
Igen, ilyen az érzelmek birodalma,
mosoly, könny és szenvedés!
|