Sell�dal (Novella)
   Kleinheincz Csilla (Hanna)
   

A tenger z�gott. R�gen azt hittem, hogy az �ce�n csobog, mint a patakok, s csup�n a kiterjed�se m�s, gig�szi l�pt�k�; de m�rete eltorz�totta a hangokat. Morajlott, mint ezer barlang k�rt�ib�l visszhangz� hah�. Amikor el�sz�r tal�lkoztam vele r�vidnadr�gos kisgyerekk�nt, megr�m�tett
Nem volt tiszta a hang, valami serceg�s vegy�lt bel�. Tekergettem a gombokat, hogy a torz�t�st levegyem.
- Hallod m�r? - sz�r�d�tt �t f�lhallgat�mon halkan.
Feln�ztem a nagyb�ty�mra. A cs�nak v�g�ben �lt, keze a motor karj�n, s eg�szen el�rehajolt, �gy leste a csillagf�nyben megcsillan� k�sz�l�ket. Leh�ztam a nyakamra a f�lhallgat�t.
- Hallod m�r? - ism�telte.
- Mit? A tengert? Hallom.
- Nem a tengert. �ket. Ahogy �nekelnek.
- A b�ln�kat?
- A sell�ket.

***

Marlon b�csival csak ritk�n tal�lkoztam; minden m�sodik vagy harmadik �vben n�la nyaraltam vagy k�t hetet, �s Kar�csonykor megl�togatott benn�nket. Egy vil�g�t�toronyban lakott - egy kal�zt�rt�neteken feln�v� fi� sz�m�ra ez fel�rt egy csod�val. �sszes, nyaranta v�gigl�togatott rokonom k�z�l - nagysz�leim ny�lterm�szet�nek k�sz�nhet�en rengetegen voltak - n�la �reztem legink�bb, hogy meg�rinthetem a k�nyveim vil�g�t.
Viharl�mp�val vil�g�tottunk, �s haj��gyon aludtunk a vil�g�t�torony melletti kis h�zik�ban. A g�pek, a l�mp�t forgat� kerekek �s az er�s f�ny� reflektorok a fej�nk felett z�gtak. Barom�terek l�gtak minden�tt: a h�l�szob�ban, a v�c�ben, a torony l�pcs�h�z�ban, a fenti, f�ny�rban �sz� kil�t�ban �s a kis, k�ves m�l� v�g�ben a cs�nak kik�t�s�re szolg�l� p�zn�n.
Konzervet ett�nk, vagy halakat, vagy kagyl�kat, amiket a zsebk�semmel feszegettem le az �les perem� szikl�kr�l. M�anyag szand�lban s�t�ltam a parton, �s a horzsol�sokkal mit sem t�r�dve ben�ztem a k�vek alkotta kis �bl�kbe. A hull�mver�s a magas sziklafal t�v�ben, ahov� a vil�g�t�tornyot �p�tett�k, er�s volt: a v�z mindig habos-feh�ren kavarodott fel, �s elrejtette a megb�j� �llatokat. Csak v�zre tett bef�ttes�veg alj�n �t lehetett kif�rk�szni, merre iszkolnak a r�kok.
A vil�g�t�tornyot, az �r�kk� f�j� szelet �s a zord partot szerettem. Nagyb�ty�mat m�r kev�sb�. Nyers kedvess�g�vel nem tudtam mit kezdeni, s ink�bb egyed�l b�kl�sztam a szikl�k k�z�tt. � sem igen tudta, hogy sz�l�tson meg, �s napjaink jobb�ra hallgat�sban teltek. A mes�it viszont kedveltem; amikor este t�rt�neteket mondott a rendszeres id�k�z�nk�nt felvillan� f�nyben, hable�nyokr�l, k�s�rtethaj�kr�l, v�zbef�lt emberekr�l, mindig valami var�zslat r�szese voltam. De azt�n felkelt a nap, s a sz�rke vagy k�k �g alatt (ez ut�bbi volt ritk�bb) nagyb�ty�m borzas haj�, foltos t�rd� �regg� v�ltozott. Val�j�ban nem volt id�s, de kor�n �sz�lt, �s s�t�l �s sz�lt�l pirosra cs�pett arc�n h�feh�r, dr�tkem�ny borost�k meredeztek. Nappal nem tudtunk egym�ssal besz�lni: neki ott volt a munk�ja, nekem ott a part �s a csendes m�l�z�s. Mindketten nagyokat hallgattunk, de m�sr�l.
Ifj�kora �ta a tengerparton �lt. R�gen vitorl�sversenyekre j�rt, de azt�n, amikor kis motorj�val hazaberregett nagyap��khoz, elesett, �s tit�nszegecsekkel csavarozt�k vissza a t�rd�t. Az�ta nem vitorl�zott sportszer�en, csak a kis �b�lben tett olykor egy-egy k�rt, hogy a b�j�kat ellen�rizze.
Nem zavarta, hogy a v�rosba egy magas l�pcs�n lehet csak feljutni. Reggelente bicegve mindig megtette az utat, kiv�ve, ha valamit k�rtem t�le. Olyankor engem k�ld�tt. „Ha kell neked, vedd meg”, mondta.
K�b�l voltak a l�pcs�fokok, a korl�t pedig vasb�l, �s mind a kett� cs�szott. Mindig csod�lkoztam, hogyan nem bucsk�zik le. De � akkor is a l�pcs�n j�rt fel s le, s nem ker�lte meg motoros cs�nakkal a szirtfokot, hogy a kik�t�be jusson.
Nem volt feles�ge. Nem volt kuty�ja.
M�r k�t �ve nem j�rtam n�la. Megn�ttem. Kezdtem elhanyagolni a rokoni l�togat�sokat, �s ink�bb a bar�taimmal mentem nyaralni, biciklit�r�ra vagy raftingra. Ha pedig nem utaztam, a gar�zsban fel�ll�tott st�di�ban b�tyk�ltem a band�nk sz�m�ra er�s�t�ket. A kartonpap�rral hangszigetelt falak k�z�tt zen�lt�nk �nfeledt kakof�ni�ban, �s a zen�nk �gy morajlott, ak�r az �ce�n.
Marlon b�csi ezen a ny�ron felh�vott, hogy l�togassam meg.
- Hozd a hangfelvev�det is! - mondta. Any�m mes�lhetett neki a gar�zsst�di�r�l.
Nem tudtam, mire kell, de m�r els� �jszaka kip�f�gt�nk a tengerre, s csak a hirtelen felt�mad� sz�l �s es� vert haza minket. Nem jutottunk messzire: a vil�g�t�torony reflektora �gy kacsintott r�nk a szit�l� es� permet�n �t, mint egy nagy hold.

***

- A sell�ket? - k�rdeztem, �s elh�ztam a sz�mat. � nem l�tta a fintort, mert komolyan v�laszolt.
- Azokat. �jjel kint �nekelnek a tengeren.
- L�ttad is �ket? - k�rdeztem.
Elengedte a motor karj�t, �s belel�gatta ujjait a v�zbe. S�rga viharkab�tja s�padtfeh�ren derengett az �jszak�ban.
- Nem - mondta halkan.
Nem sz�ltam semmit, csak tekergettem tov�bb a gombokat.
- N�ha hallom �ket, de csak nagyon halkan, ha a vil�g�t�toronyban alszom. Nem l�tok semmit a reflektorokt�l, ahhoz meg t�l messze vannak, hogy megvil�g�tsa �ket a f�ny. De ott vannak.
- Hm.
- Mindenki tudja a v�rosban, hogy l�teznek. K�rdezz meg ak�rkit! - h�z�dott h�tra. - Rem�lem, ma �jjel is �nekelnek. Ha ragyognak a csillagok, �s telihold van, a part k�zel�be j�nnek. Kint laknak az �ce�n m�ly�n, ahonn�t m�r nem l�tni a f�ldet, ott lebegnek �s �sznak… Nagyon kevesen vannak. �nekelni szoktak egym�snak, �gy h�vj�k a m�sikat.
- Honnan tudod?
- Biztosan h�vj�k egym�st. Majd megl�tod, hogyan.
Be�ll�tottam a mikrofont, �s beleengedtem a v�zbe. K�l�nleges k�sz�l�k volt, magamnak nem is vettem volna meg, de a nagyb�ty�m zoksz� n�lk�l kifizette nekem.
Marlon b�csi nem sz�lt. �ltem a cs�nak deszk�j�n, �s visszan�ztem a partra. A szikl�k fekete szalagk�nt magasodtak a t�volban, s el�tt�k, s�t�t t�k�nt, a vil�g�t�torony ragyogott. K�t szeme felv�ltva hunyorgott: hol az egyik villant fel, hol a m�sik, ahogy a kanalas aljzat� reflektorok tov�bbforogtak. A h�ts� szikl�kra nem vet�lt f�ny: k�zvetlen�l a l�mp�k m�g�tt b�dogfal z�rta el az �tj�t, nehogy a k�r�l visszaver�d� sug�r megt�vessze a haj�kat. A pislog� szemek alatt h�rom v�r�s l�mpa �gett. A szikla tetej�n halv�ny dereng�st l�ttam - az volt a v�ros - s a perem�n egy kisebb �ll�f�nyt.
K�zel voltunk m�g a parthoz; a f�nynyal�b id�r�l id�re elsuhant felett�nk, �s olyankor s�rg�n felvillant a kab�tunk.
A cs�nakban, kett�nk k�z�tt egy meggy�jtatlan viharl�mpa �s egy kos�r �llt, benne termosszal �s k�t zacsk� csokis keksszel. Kinyitottam az egyiket, �s majszolni kezdtem, mik�zben nagyb�ty�m meredten el�re n�zett, az �ce�n tintafeketes�g�re, h�tha megpillant valamit.
Hagytam, hadd n�zzen. �n f�ztam.
Visszavettem a fejhallgat�t. A tenger morajl�sa k�zelebb j�tt, mint amikor szabad f�llel hallgat�ztam. Z�g�s, n�ha halk b�g�s, mint t�voli k�dk�rt�k, alig hallhat� cserreg�s, morg�s… beletelt egy kis id�be, mire r�j�ttem, hogy alighanem a v�zi �l�l�nyeket hallom.
Kisz�radt a sz�m a kekszt�l, az �des �z teljesen eltel�tett. Mogorv�n n�ztem a nagyb�ty�mra. Szerettem volna visszamenni �s lefek�dni a priccsre.
Ekkor nagyon halkan, szinte alattomosan, felhangzott a dal. El�sz�r nem is tudtam, mi az, csak valami v�gy�d�s fogott el, s csak azt�n d�bbentem r�, hogy a moraj dallamm� form�l�dik.
Megd�bbenve egyenesedtem ki.
A nagyb�ty�m csak egy perc m�lva hallotta meg, s szeme kerekre t�gult, bozontos, feh�r szem�ld�ke megremegett. A keze azonnal kiny�lt fel�m. Valamit mondott, s b�r nem hallottam a f�lhallgat�n kereszt�l, meg�rtettem.
- Ind�tsd!
Kapkodva megkerestem a megfelel� gombokat, �s elind�tottam a felvev�t. A kazetta forogni kezdett.
A dal k�zben er�s�d�tt. Nem hallottam szavakat, ink�bb csak tengerz�g�sba vegy�l� dallamos ki�lt�sokat, amelyek a v�z hangj�val kieg�sz�lve zen�t alkottak. Nem volt emberi hang, �s semmik�ppen nem volt n�i �nek. Magas, kicsit bugybor�kol�-s�hajt� h�v�s volt, amely m�gis megragadta a sz�vemet, �s csom�t k�t�tt r�. F�jt. Ott akartam lenni, odakint.
N�ztem a tengert, fejem felett f�nysugarak villogtak, s vil�g�tott�k meg egy-egy pillanatra a hull�mok fekete h�t�t. De nem l�ttam senkit �s semmit. Sejtettem, hogy valahol messzebb, t�volabb lehetnek, �s eg�szen kihajoltam a cs�nakb�l.
Felbrummogott a motor, �s h�trakaptam a fejemet. A dal egy pillanatra al�bbhagyott. Marlon b�csi keze riadtan lesiklott a motor karj�r�l. Ujjai reszkettek. Meg�rtettem, mi megy v�gbe benne: el akart indulni, ki a t�voli �ce�nra, beleveszni a dalba, a hull�mokba, h�tha odakint megl�tja azt, aki h�vja - s m�gsem mehet.
Tudtuk, hogy a dal - csapda. Nem nek�nk sz�l, nem felelhet�nk r�, �s m�gis… m�gis…
�gy �reztem, Kathy h�v, hogy ott van karny�jt�snyira, hogy visszaj�tt. Szerettem volna meg�rinteni.
Amikor v�ge lett, nagyon hidegnek �reztem a szelet, marta arcomat, ahol v�gigfolytak rajta a s�s cseppek. A kazetta a tengermorajt vette szorgalmasan. Hossz� percek m�lt�n odany�ltam, �s lekattintottam a gombot, majd leh�ztam fejemr�l a hallgat�t.
- Felvetted? - k�rdezte nagyb�ty�m megv�ltozott hangon.
- Igen - feleltem ugyan�gy.
A motor felberregett. M�g utolj�ra kin�zt�nk az �ce�nra, azt�n visszafordultunk a f�rosz ir�ny�ba, �s egy s�hajjal megindultunk a vak�t� f�nyek fel�. Nek�nk ez a h�v�s sz�lt.

***

Hazautaztam. A kazett�t bedobtam magam mell� a r�gi Fordba, amelyet a tavaly ny�ri keresetemb�l vettem, �s magam m�g�tt hagytam a szikl�s partokat.
Otthon, p�r nap m�lva le�ltem, �s �tj�tszottam a g�pre a szalagot, hogy megtiszt�tsam a felesleges hangokt�l. �gysem volt mit tennem: Kathy k�t hete elk�lt�z�tt. M�g nem tanultam meg, hogy m�ssal is elmehetn�k moziba. Mik�zben dolgoztam az anyagon, sz�nd�kosan nem hallgattam v�gig, csak a serceg�seket, a viharkab�tunk suhog�s�t, �s a partr�l besz�r�d�, emberi hangokat kevertem le. A dallam s�vj�t �rintetlen�l hagytam, s ha v�letlen�l bele-belehallgattam, izzad� homlokkal tekertem tov�bb.
Amikor k�sz lettem, visszam�soltam egy szalagra a tiszt�tott anyagot, �s felh�vtam a Marlon b�csit.
- Elhozod? - k�rdezte.
R��rtem. A dobosunk �s a basszusgit�ros elmentek Eur�p�ba, �gy a pr�b�knak nem volt sok �rtelme, �s a szabadid�met sem t�lt�tte ki Kathy. � azt mondta, t�l keveset voltam vele, de most, hogy elment, r� kellett d�bbennem, milyen sok id�m lett hirtelen. Ez volt neki kev�s?
�gy h�t megint be�ltem a Fordba a kazett�val, a magn�mmal �s a r�gi szvetteremmel egy�tt, hogy megtegyem az utat a tengerpartra. Ugly Kid Joe-t hallgattam v�gig. A jelz�s n�lk�li, fekete kazetta maradt az �l�sen. Nem is tudom, mit�l tartottam: tal�n, hogy a dalt meghallva a Fordot nem �ll�tom meg a szikla tetej�re �p�lt v�rosk�n�l, hanem tov�bbhajtok, �t a peremen, �s a csillog� aut�ban belesz�llok a tengerbe, hogy a v�z alatt keressem meg az �nekest.
Kettes�vel vettem a sziklafalon levezet� l�pcs�n a fokokat. A vas nyirkosan cs�szk�lt a tenyeremben, f�mszaga volt. M�r alkonyodott; a f�nyek bronzfoltokat m�zoltak a k� vil�g�t�toronyra �s a tengerre. A reflektorok m�g nem �gtek teljes er�vel. F�jt a sz�l, a fekete szikl�kra csapkodta a hull�mokat, amelyek feh�r foszl�nyokra szakadva szaladtak vissza a tengerbe.
V�gigmentem a gyalog�sv�nyen, v�llamon a sportt�ska �s a foganty�j�ba belef�z�tt szvetter, zsebemben a kazetta. Az �g alja ez�stsz�n� volt, az �g felh�s. A torony kopott, z�ld ajtaja s�t�tlett az �rny�kokban. A h�z csenev�sz bokrok gy�r�j�ben gubbasztott mellette.
Marlon b�csi val�sz�n�leg nem hallotta a kopogtat�somat, mert nem nyitott ajt�t. Egy darabig �lltam a k�sz�b�n, �s hah�ztam, azt�n benyitottam magam. A h�z �res volt.
A nagyszoba olyan volt, mint m�skor. Letettem a t�sk�mat, �s farzsebemben a kazett�val kil�ptem a h�z el�. A sz�l felborzolta a hajamat. �tmentem a toronyhoz, azt�n felkaptattam a l�pcs�n.
Ahogy visszhangz� l�ptekkel felfel� tartottam, a k�l�nf�le form�j� �s kivitelez�s� barom�terekre t�vedt a tekintetem. A mutat� alacsony l�gnyom�st jelzett.
Odafent valami hangosan sercegett.
Felsiettem, el a kil�t�r�sz mellett, ahol a meteorol�giai szolg�lat m�szerei f�ggtek, �s d�bbenten meg�lltam az utols� fokon. A reflektor kis kil�t�j�ban k�t nagy hangsz�r� �llt a tenger fel� ford�tva, m�g�tt�k er�s�t� �s magn�. K�belek k�gy�ztak feket�n a sir�lyszaros k�padl�n, s elt�ntek a l�bam mellett a l�pcs�h�zban. A nagyb�ty�m az er�s�t�n�l guggolt, �s a tol�gombokat piszk�lta.
- Mi ez? - k�rdeztem.
Marlon b�csi h�trafordult.
- Szervusz! - Odal�pett hozz�m, �s megszorongatott. - No, siker�lt elhoznod a kazett�t? - k�rdezte, �s mosolyogni pr�b�lt. A bajsza idegesen remegett.
- Ja. - Ledobtam a t�sk�t a fal mell�, �s felvettem a szvettert. Idef�nt hideg volt. R�mutattam az er�s�t�re. - Csak nem ehhez kellett?
Marlon b�csi hallgatott egy darabig, azt�n megsz�lalt.
- Tudom, hogy azt gondolod, ez csak h�bort. Nem is baj. Eml�kezz, amikor csigah�zakat csiszolt�l naphosszat, hordtam neked a csig�kat. No, ez is olyan. Ez meg az �n szesz�lyem.
V�llat vontam.
- No meg - mondta -, te is hallottad a tengeren a dalt.
- Iiigen - motyogtam feszengve, azt�n kivettem zsebemb�l a kazett�t, �s �tadtam neki. - Mi�rt j�tszod le hangosan? Azt hittem, arra kell, hogy meghallgasd n�ha.
Idegesen heher�szett.
- J� lesz arra is, persze. De ma szeretn�m ideh�vni �ket.
- A sell�ket? - Nem tudtam elrejteni k�telked�semet.
- De hiszen hallottad �ket!
- Nem tudom, mi volt, amit hallottam. Ak�rmi lehetett. - Kin�ztem a s�t�t tengerre, amin r�zs�s ez�stf�tyolk�nt csillogott a lenyugv� nap f�nye.
- Majd megl�tod - felelte a nagyb�ty�m titokzatosan, �s betette a kazett�t.
- J�l van, majd megl�tom - v�laszoltam. - Lemegyek te�t f�zni. K�rsz?
- Ink�bb k�v�t.
Lesiettem a l�pcs�n. A sz�k, �s telezs�folt, kisz�r�dott morzs�kkal teli konyh�ban csak nagy sok�ra tal�ltam meg az olcs� teafiltereket. �porodott szaguk volt, ez�rt �n is a k�v� mellett d�nt�ttem. Am�g lef�tt, visszam�sztam a reflektorokhoz.
- Tulajdonk�ppen honnan ez az �rdekl�d�s? - k�rdeztem.
Marlon b�csi a korl�tn�l �llt, b�tyk�s ujjai a f�mre szorultak. Amikor r�m n�zett, a szeme tiszta volt �s szomor�.
- Hozd csak ide azt a sz�ket!
Neh�zkesen le�lt, �s kiny�jt�ztatta s�nta l�b�t. Azt�n intett, hogy foglaljak helyet vele szemben.
- Nem egyszer� �rdekl�d�s, fiam. Nem mentek el itthonr�l. Nem vagyok hab�kos. Nem az egyed�ll�tt�l bolondultam meg - legal�bbis nem �gy, mint gondolod.
V�rtam.
- Bizony�ra volt�l m�r szerelmes.
Eszembe jutott Kathy. Ahogy csendesen s�rva elb�cs�zik, azt�n m�giscsak becsapja maga m�g�tt az ajt�t.
- �s azt hitted, val�ban szerelmes vagy.
B�ntudat futott �t rajtam. Ut�na �sszeszorult a torkom. Nem csak hiszem, mondtam magamban n�m�n.
- Ilyen ez a fiatalokn�l. Azt hiszik, val�ban szerelmesek. Egy h�napig, kett�ig, ha tart. M�gis annak nevezik. Nos h�t, Paul, ez nem szerelem.
Elhallgatott, �s mogorv�n m�regetett.
- Te nem tal�lkozt�l a feles�gemmel. Mire j�tt�l, m�r nem volt itt.
Kiegyenesedtem a sz�ken. A f�ny vak�t�an forgott a fej�nk f�l�tt.
- Soha nem mondtad, hogy volt feles�ged.
Val�j�ban nem ezt akartam mondani. „Feles�ged, neked?” volt a nyelvem hegy�n, �s eszembe jutott az is, ahogy sz�mtalan csal�di eb�d sor�n any�m, ap�m �s a nagyany�m Marlon b�csi nem l�tez� csal�dj�r�l besz�lgetnek. Mindannyian egyet�rtettek abban, hogy a mag�nyos �let nem tesz j�t neki, �s suttogtak valamit holmi k�z�piskolai szerelemr�l, ami cs�f v�get �rt. Biztos vagyok benne, hogy ha Marlon b�csi megn�s�l, a t�ma ter�t�kre ker�l a vas�rnapi pulyka mell�. Anya �pp el�gszer h�vta f�l telefonon, n�ha meg is l�togatta. �szrevette volna, ha v�ltoz�s �ll be a nagyb�ty�m �let�ben. �n m�r csak tudom. Olyan a szeme, mint a sasnak.
- Nem olyan volt, akir�l besz�lni lehetett.
Zavartan h�zg�lta a sz�lakat kock�s inge alj�b�l. Azt�n feln�zett.
- Egy sell�t vettem feles�g�l.
Halk hang bukott ki bel�lem, valahol a kacag�s �s a h�rg�s k�z�tt. Azonnal elfojtottam, de Marlon b�csi �gy is �szrevette. Megr�ndult az arca.
- Nevess csak nyugodtan, nemsok�ra megl�tod, mir�l besz�lek… - mormolta. - Addig ak�r meg is hallgathatsz, nem igaz? Nincs abban semmi, ha az �reg Marlon b�csi mes�l, igaz-e?
- Persze - mondtam halkan, megsz�gyen�lten. A tekintet�ben nyoma sem volt az �r�letnek.
- Nos h�t - mondta, �s kin�zett a tengerre. Felt�madt a sz�l, �s a hull�mok f�l� h�zta a fellegeket. - Nem tudom, hol kezdjem. A v�zzel? A toronnyal? A fiatalkorommal? Vagy ellenkez�leg - az �regs�ggel? Azzal, ahogy �tringat�ztam az �letemen, �s azt hittem, el�g, ha felkapcsolom a reflektort, valaki majd csak r�m tal�l? �t v�rtam… de amikor elj�tt, �n m�r �reg voltam, s�nta, �s cs�f. - M�ly l�legzetet vett. - A f�nyt k�vetve vet�d�tt a partra, �s nem tudott visszaverg�dni a hull�mokba. �n tal�ltam r�. H�feh�r volt a teste, a haja pedig z�ld �s k�k, ak�r a tenger. �n… - elakadt a hangja. - Ut�na velem maradt. Szerettem. De csak az eny�m volt. Senki m�s�. - �sszez�rta ujjait, �s az �l�be ejtette pillant�s�t. - K�t �vig volt velem. Azt�n visszalopta a hajf�rtj�t, �s el�szott…
Neh�zkesen f�l�llt a sz�kb�l.
- Akkor tudtam meg, mi a szerelem. Megsz�llotts�g… �ress�g… v�gy, hogy felfald azt, aki hozz�d tartozik.
Kathyre gondoltam, a k�nnyed, karny�jt�snyi t�vols�gban lebeg� �r�m�kre. Tudtam, hogy az sem volt az igazi, m�gis…
- Nem. Nem hiszem - mondtam, �s fel�lltam. - Megn�zem, lef�tt-e a k�v�.
Lementem a l�pcs�n. A k�v�f�z� k�r�l m�r �gett szagot �reztem, a gumi megp�rk�l�dhetett. Mogorv�n, csapkodva k�sz�tettem el� a k�t b�gr�t �s a kanalakat. Haragudtam a nagyb�ty�mra. Nem, a szerelem nem ilyen, gondoltam, �s �sszepr�seltem az ajkamat.
Amikor felmentem, �s �tny�jtottam neki a b�gr�t, halkan megk�sz�nte, de nem folytatta a t�rt�netet, �n sem k�rdeztem r�. A korl�thoz mentem, r�k�ny�k�ltem, �s ujjaimat a meleg b�gr�n melengetve n�ztem, ahogy a hull�mok felborzolj�k a h�tukat, �s egyre nagyobb er�vel d�ngetik a partot.
- Kezdj�k - motyogta Marlon b�csi, szinte bocs�natk�r�en. Nem fordultam h�tra.
A k�v� meg�gette a nyelvemet, de azt�n megfeledkeztem r�la, mert felcsend�lt a dal.
Az er�s�t� csak eg�szen halv�nyan rezon�lt be. A f�jdalmas hang kereszt�l�ramlott rajtam, csontjaimban �reztem a rezg�s�t, azt�n maga m�g�tt hagyott, kilebegett a tenger f�l�. �gy �reztem, mintha a sz�vemet is felkapta volna menet k�zben, hogy kisodorja �s besz�rja a habokba.
Nem csak mag�ny zengett benne, hanem valami m�ly megnyugv�s is, mintha a dal horgonyt vetett volna, kijel�lve az �n t�m�r szikl�j�t. B�lcsess�get �reztem benne, s diadalt a szomor�s�g mellett. Megzavarodva b�multam a fel�gaskod� hull�mokat, k�ptelen voltam egyszerre befogadni mindent. Mintha nem is �neket, hanem ezernyi k�l�n�ll� gondolatot hallottam volna. A k�v� lassan kih�lt a b�gr�ben.
A leger�sebb azonban m�gis a h�v�s volt. Tudtam, hogy m�r nem lehetek k�zelebb, mint vagyok, m�gis, minden porcik�m sajgott a v�gyt�l, hogy felold�djak a zen�ben, let�pjem a hangfal elej�t, �s megkeressem a g�pben azt, aki �nekel.
Marlon b�csi kihajolt a korl�ton. Az arca nedves volt, �s a szeme a t�volba meredt.
- L�tod m�r? - fordult hirtelen hozz�m, t�lkiab�lva a dalt.
- Mit?
- �ket! �t! - �hes tekintet�t�l kih�lt a bels�m. Felhajtottam a t�lcukrozott, langyos k�v�t, �s megr�ztam a fejemet.
- Nem l�tok senkit.
A zene felduzzadt, �s mintha m�g a reflektorok f�ny�t is megzavarta volna: feh�r l�ktet�s villogott a hull�mok h�t�n. Megf�jdult a fejem t�le.
Marlon b�csi motyogott valamit maga el�. K�zelebb hajoltam, mert azt hittem, hozz�m sz�l.
- Gyere vissza! Gyere haza! Egyed�l vagyok n�lk�led…
Panaszos hangja b�ntotta a f�lemet. Elfordultam t�le, de ekkor hangosan felki�ltott.
- Paul!
Megp�rd�ltem. A v�zre mutatott.
A t�volban h�feh�r halak ugrottak ki a hull�mok k�z�l - vagy tal�n delfinek? Er�ltettem a szememet, h�tha t�bbet is ki tudok venni bel�l�k, de s�t�t volt, �s a vil�g�t�torony vill�dz� f�nye mindent �sszekavart.
Marlon b�csi egyszer csak elengedte a korl�tot, �s sietve elindult a l�pcs� ir�ny�ba. �n maradtam, �s hunyorogva n�ztem a k�zeled� alakokat. Sebesen �sztak, a haragos tajt�k f�l� sz�kkenve, hogy azt�n ism�t belecsobbanjanak. N�gy h�t emelkedett ki a fekete v�zb�l, nyolc kar villant meg karcs�n a reflektorf�nyben.
A b�gre megremegett a kezemben. Nem delfinek voltak.
Elindultam a l�pcs� fel�. A hangfal reszketett a vibr�l� dalt�l. Le�rve egy pillanatra megtorpantam Marlon b�csi egyszob�s lak�s�ban, �s k�r�ln�ztem. Kerestem a n�i k�z nyom�t, az eml�keket, amelyek a feles�ge maradhattak volna. Kathy holmijai k�z�l egy csom� m�g mindig n�lam volt. Azt mondta a telefonban, hogy majd egyszer elj�n �rt�k, de a fogkef�je, a pl�sskutya �s a nyuszis papucs m�g mindig ott volt a polcomon, az �gyamon, a l�bt�rl�m�n.
Nem l�ttam semmit, csak elny�tt ruh�kat, horg�szbotot, kagyl�h�jakat - a sz�lharangot �n k�sz�tettem lapj�ra csiszolt csig�kb�l. A kis p�nc�lszekr�ny a sarokban nyitva �llt - ha j�l l�ttam, a z�r megs�r�lt. Marlon b�csi most olcs� cigarett�t �s csokol�d�t tartott benne. Az asztalon r�gi �js�gok �s csorba �vegkancs�ban h�zi k�sz�t�s� limon�d� �llt.
Megr�ztam a fejem. Nem b�ntam volna, ha �szreveszek valamit - azut�n, hogy l�ttam az �sz� alakokat, �r�mmel �dv�z�ltem volna a legkisebb jelet is, amely az �p eszemet igazolja.
Felvettem egy viharkab�tot, �s kil�ptem a vil�g�t�toronyb�l. Azonnal arcul csapott a nedves sz�l, s�s v�zpermet cs�pte a szememet. Gyorsan begomboltam a kab�tot, �s lerohantam a partra, ahol a nagyb�ty�m s�t�t alakja �jabb k�k�nt magasodott a szikl�k k�z�tt. Eg�szen a v�z sz�l�n �llt. A hull�mok megnyalt�k gumicsizm�j�t, azt�n visszah�z�dtak, hogy a k�vetkez� pillanatban ism�t meg�rints�k.
- Ott j�n! - mutatta a nagyb�ty�m. Arc�n patakzottak a k�nnyek, s elvesztek feh�r szak�ll�ban. Fesz�lt volt az idegess�gt�l �s a v�rakoz�st�l. - Visszaj�n! �s ez�ttal nem lesz sz�ks�gem a hajf�rtj�re… - mosolyodott el. - Ez�ttal velem marad. Itt az �neke.
A zene sz�vszaggat� sz�ps�g�ben kibomlott f�l�tt�nk. Biztos voltam benne, hogy az eg�sz tenger hallja, �s a halak sz�d�lten elindulnak errefel�. H�v�sa nekem is megcib�lta a sz�vemet. Ha Kathy �nek lenne, ilyen lett volna, mint ez: �r�mteli, de valahogy m�gis rem�nytelen.
Most m�r eg�szen j�l l�ttam az alakokat. Feh�ren csillog� n�k voltak, karjuk meglend�lt, majd v�zcseppeket fr�csk�lve ism�t a v�zbe has�tott. �gy �sztak, mintha nem l�tn�k a szikl�kat, mintha mindegy lenne, tenger vagy �les k�vek v�rj�k �ket. Amikor azonban felpillantottak, �s a reflektor villan� f�ny�ben megl�ttak minket, megtorpantak.
Olyan k�zel voltak, hogy ki tudtam venni a von�saikat. Szem�k hatalmas volt �s s�t�t, ajkuk k�ken derengett. H�rmuk arc�n meglepet�st l�ttam �s bossz�s�got - a negyedik sz�ja megr�ndult.
- Gyere! - ki�ltotta oda neki Marlon b�csi. - V�rtalak! Mindent helyrehozok, �g�rem! Csak gyere… Hi�nyozt�l… Mi�rt ment�l el? Szeretlek!
Borost�s arca eltorzult az �rzelmekt�l. Visszan�ztem a sell�re, aki f�lig kiemelkedett a v�zb�l. A keble apr� volt �s hegyes. A nagyb�ty�mra n�zett - megt�ntorodtam a pillant�s�t�l, pedig nem is r�m ir�nyult. Szomor�s�g �s szemreh�ny�s kavargott benne - de szeretet egy szemernyi sem.
A sell�k apr�, r�ng� mozdulatokkal k�zeledtek, ami �les ellent�tben �llt kor�bbi kecses �sz�sukkal. El�sz�r nem �rtettem, mi�rt, de azt�n r�d�bbentem: a dal h�vja �ket m�g mindig, s b�r akaratuk ellen�re, de engedelmeskedni�k kell neki.
Az els� sell� eltakarta az arc�t, �s panaszosan felki�ltott.
- Gyere m�r! - ki�ltott oda neki Marlon b�csi t�relmetlen�l �s v�gyakozva.
R�n�ztem g�rnyedt alakj�ra, ahogy karj�t el�reny�jtva v�rja a feles�g�t. Az ujjai remegtek. Hirtelen elegem lett. �reztem a dal h�v�s�t, a mesters�gesen gerjesztett er�t, �s biztos voltam benne, hogy ezt a sell�k n�lam jobban �rz�kelik, s nem tehetnek semmit ellene. Visszan�ztem a legels� sell�re, aki kez�t sz�ja el� kapva, iszonyodva meredt a nagyb�ty�mra.
Nem akartam l�tni ezt a tekintetet, nem akartam, hogy mindent �sszeromboljon az itt t�lt�tt nyarak nyugalm�b�l, a tiszteletb�l, ami any�m b�tyj�nak kij�rt, nem akartam tudni, mi t�rt�nt k�z�tt�k a k�t �v alatt, hol �s milyen k�r�lm�nyek k�z�tt �lt a vil�g�t�toronyban a sell�.
Sarkon fordultam, �s felrohantam a l�pcs�n. Felt�ptem az ajt�t, �tv�gtam a szob�n, �s a nedves viharkab�t izzadts�gfog� meleg�ben felszaladtam a l�mp�khoz. Sz�rt az oldalam, mire fel�rtem, �s egyszer meg is botlottam a nagy siets�gben. Zih�lva bukkantam ki a vibr�l�, l�ktet� f�nybe.
Egy pillanatra p�nikban kapkodtam, kerestem a magn�t, de azt�n megtal�ltam, �s kikapcsoltam. A hirtelen csendbe beleg�rnyedt a v�llam, azt�n meghallottam a szelet �s a hull�mokat. A f�lemben m�g a dal csengett, de z�mm�g�se elhalt, ahogy kivettem a kazett�t, �s bet�mtem a zsebembe. A korl�thoz l�ptem, �s kin�ztem.
A sell�k m�r eg�szen k�zel voltak Marlon b�csihoz. Az �reg t�rdig a v�zben �llt, imbolyogva a hull�mt�r�sben, kez�t messzire kiny�jtotta, hogy min�l hamarabb el�rje a feles�g�t. A h�feh�r haln�k azonban hirtelen megfordultak, �s elmer�ltek a habokban. Farkuk tajt�kot kavart a s�t�t habokban, azt�n sebesen elindultak befel�.
Marlon b�csi ki�lt�s�t nem �rtettem, de ki�reztem bel�le a k�ts�gbees�st. �sszeszor�tottam a fogamat. L�ttam, ahogy p�r l�p�st el�r�bb g�zol, majd lassan leengedi a karj�t.
R�m t�rt az undor �s a sajn�lat. M�g mindig magam el�tt l�ttam a sell� arc�t. Odamentem a t�sk�mhoz, �s f�lvettem a v�llamra. K�rben�ztem a reflektorok f�nyben f�rd� tet�n, azt�n elindultam lefel�.
Amikor kil�ptem az ajt�n, Marlon b�csi �pp visszafel� j�tt. Amint megl�tott engem, v�llamon a t�sk�val, meg�llt, �s az arc�n �tfutott a harag. Megel�ztem.
- Nem �gy m�k�dik - mondtam. - Sajn�lom… T�nyleg. De �gy nem lehet.
- Nem tudsz semmit! - f�rmedt r�m, s reszketett a kimer�lts�gt�l. - Hogyan m�shogy j�tt volna vissza hozz�m? Szeretem! Semmit nem �rtesz! Fogalmad sincsen a szerelemr�l!
V�gign�ztem f�radt, megviselt alakj�n, �s elszorult a torkom.
- Lehet. De neked sem. Mindketten sz�gyellhetj�k.
Nem tudom, meghallotta-e a sz�l �s a tenger �v�lt�s�t�l, de nem v�rtam meg a v�laszt. Sietve, nehogy �gy d�nts�n, hogy visszatart, elindultam az �sv�ny �s a sziklafalra f�lvezet� l�pcs� fel�. A hideg kezdett utat tal�lni a kab�t al�, �s a verejt�k megfagyott a h�tamon. Mire f�l�rtem a szikla tetej�re, alig v�rtam, hogy az aut�mba �lhessek �s bekapcsoljam a f�t�st. Csak amikor m�r a Fordban lihegtem, jutott eszembe, hogy meg sem n�ztem, Marlon b�csi bement-e a toronyba. Nem sz�lltam ki. Elhajtottam a legk�zelebbi falatoz�ig, s ott �ltem �jf�lig. Azt�n hazahajtottam, �s a hossz� �ton a kocsiban v�gig Ugly Kid Joe ment, hogy kimossa a f�lemb�l a sell�k dal�t.
Amikor haza�rtem, �s kinyitottam az ajt�t, a nyuszis papucsra esett a pillant�som. Ledobtam a t�sk�t, �s egy darabig csak n�ztem azt az ostoba mamuszt. Azt�n bementem, �s felh�vtam Kathyt.
- �risten, tudod, h�ny �ra van? - k�rdezte k�s�s hangon. Megsajdult a sz�vem, �s bel�m has�tott, hogy m�g n�lam van a kazetta, �s ha lej�tszan�m neki a kagyl�ba, tal�n meg�rezn� a h�v�st, �s visszaj�nne hozz�m. Tal�n akkor velem maradna.
- Tudom. �s bocs. - Hallgattam egy darabig, azt�n gyorsan kib�ktem, nehogy letegye a kagyl�t: - Kathy, ugye szerett�l?
Kis csend t�madt.
- Francba - mondta fojtott hangon. - Ez�rt h�vt�l fel?
- Csak tudni akartam.
- J�zusom - morogta Kathy �lmosan. - Biztos most akarod ezt a besz�lget�st?
V�rtam egy kicsit.
- Nekem ehhez nincs idegem - mondta mogorv�n. - Nem mindegy, hogy szerettelek, ha elm�lt? - A hangja �lesen fel�velt, de amikor nem v�laszoltam, halkan beles�hajtott a telefonba, mordult egyet, �s letette.
Leraktam a telefont. A kezem remegett. �ltem egy darabig a sz�f�n, azt�n levettem a kab�tot �s kihal�sztam a zseb�b�l a kazett�t. Egy-k�t foszl�ny a dalb�l m�g mindig a f�lemben z�mm�g�tt, de az is lehet, hogy a sz�r�-v�gy�d� �rz�s eg�szen m�s miatt keringett bennem.
Eszembe jutottak a koncertek, �s l�ttam magamat a sz�npadon, ahogy a hangfal el�tt ny�zom a git�rt, �s a dalainkba besziv�rog a sell�k �neke. L�ttam a rajong�k elkerekedett, �mul� szem�t, Kathyt, ahogy egy pillanatra f�lvillan k�zt�k az arca, �s f�l�tt�k sz�l, k�m�letlen�l h�vogat a tengers�t�t dal.
L�ttam, ahogy a t�meg v�laszol, karjuk a magasba emelkedik, sikoltoznak �rt�nk. Ahogy Kathy t�gra ny�lt szemmel el�l�p.
Majd holnap, gondoltam. Majd holnap lej�tszom neki a dalt.