Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.

Idézett hozzászólás:

Buborékemlék        Nem hiszem, hogy gyermekkoromban is élveztem ennyire az esti fürdés idejét, mint manapság.      Kényelmes fürdőkád, folyóvíz, kellemes környezet. Csak megnyitom a csapot és már merülök is. Merülök a vízbe és a szappanbuborékos emlékeimbe. Amikor nagyszüleim házában, előkerült az ütött-kopott zománcos lavór és a szappan, hát sokszor pöröltem szegény nagyanyámmal, a fürdés hiábavalóságáról és próbáltam jobb belátásra bírni, de hiába. Nem értettem miért talál süket fülekre tiltakozásom. Hiszen fölösleges lemosni a koszt magamról, ha holnap ugyanilyen leszek. Ő csak szelíden rám mosolygott és láttam szemében, hogy ma sem lesz engedékenyebb. A víz kellemes volt, ahogy belehuppantam. Akkor már éreztem, hogy a fáradtság elborít az egész napos játék után. Szerettem volna egyedül mosakodni, de a szappan sehogy sem akart megmaradni pici markomban. Emlékszem hányszor ugrott nagyot és landolt a durva betonpadlón, vagy épp mellettem a vízben és hiába próbáltam újra felvenni, tovább csusszant, mint egy kis halacska. Végül nagymamám gondos kezei végigszappanoztak, megtöröltek és ágyba dugtak. Örökre belém vésődtek az emlékek. A lavór csikorgása a padlón, a szappan sikamlóssága és illata, a sok szivárványos buborék. Olyan jó még felnőtt fejjel is kapaszkodni ezekbe az emlékekbe, melyeket néhány pillanatra visszahoz az esti fürdőzés. Vajon a gyerekeimnek is lesznek ilyen emlékei? Biztosan csak kicsit máshogy. Nekik is itt van a szappan a maga kis csintalanságaival és az emlékbuborékaival, de a zománcos lavór, az ütött-kopott, az csak az enyém. Kicsit mélyebbre merülök a kádba, kapaszkodnék még kicsit a múltba. Ez a tiszta illat belengi a fürdőszobát. Képzeletem újra ott van rég. Újra ott a szoba, a göröngyös sezlony, a félhomály benne nagyanyám alakja, ahogy varr a kislámpa fényénél. Én csak nézem, de lassan halványodik alakja és lecsukódik a szemem. Emléke, mint a szappanbuborék szétdurran.      Visszatérek a saját kádamba, feltöltődve az emlékektől. Azt hiszem, holnap itt folytatom.

Bejegyzés:

Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:
	Súgó

2020.01.24. 09:52 twini

Buborékemlék        Nem hiszem, hogy gyermekkoromban is élveztem ennyire az esti fürdés idejét, mint manapság.      Kényelmes fürdőkád, folyóvíz, kellemes környezet. Csak megnyitom a csapot és már merülök is. Merülök a vízbe és a szappanbuborékos emlékeimbe. Amikor nagyszüleim házában, előkerült az ütött-kopott zománcos lavór és a szappan, hát sokszor pöröltem szegény nagyanyámmal, a fürdés hiábavalóságáról és próbáltam jobb belátásra bírni, de hiába. Nem értettem miért talál süket fülekre tiltakozásom. Hiszen fölösleges lemosni a koszt magamról, ha holnap ugyanilyen leszek. Ő csak szelíden rám mosolygott és láttam szemében, hogy ma sem lesz engedékenyebb. A víz kellemes volt, ahogy belehuppantam. Akkor már éreztem, hogy a fáradtság elborít az egész napos játék után. Szerettem volna egyedül mosakodni, de a szappan sehogy sem akart megmaradni pici markomban. Emlékszem hányszor ugrott nagyot és landolt a durva betonpadlón, vagy épp mellettem a vízben és hiába próbáltam újra felvenni, tovább csusszant, mint egy kis halacska. Végül nagymamám gondos kezei végigszappanoztak, megtöröltek és ágyba dugtak. Örökre belém vésődtek az emlékek. A lavór csikorgása a padlón, a szappan sikamlóssága és illata, a sok szivárványos buborék. Olyan jó még felnőtt fejjel is kapaszkodni ezekbe az emlékekbe, melyeket néhány pillanatra visszahoz az esti fürdőzés. Vajon a gyerekeimnek is lesznek ilyen emlékei? Biztosan csak kicsit máshogy. Nekik is itt van a szappan a maga kis csintalanságaival és az emlékbuborékaival, de a zománcos lavór, az ütött-kopott, az csak az enyém. Kicsit mélyebbre merülök a kádba, kapaszkodnék még kicsit a múltba. Ez a tiszta illat belengi a fürdőszobát. Képzeletem újra ott van rég. Újra ott a szoba, a göröngyös sezlony, a félhomály benne nagyanyám alakja, ahogy varr a kislámpa fényénél. Én csak nézem, de lassan halványodik alakja és lecsukódik a szemem. Emléke, mint a szappanbuborék szétdurran.      Visszatérek a saját kádamba, feltöltődve az emlékektől. Azt hiszem, holnap itt folytatom.

2007.01.06. 12:04

15:17 vándor: Szálnak az évek, akár a rigmusok. Ilyenkor mindig boldogságra vágyva, Tekintünk, az előtünk lévő újév hajnalára De lesz még dél,- követi az este, Lesz újabb felismerés, újra át lettünk cseszve Azért csak BUÉK Ezt csak úgy ide mentettem mert a chatről eltünt volna. :)

2006.07.06. 08:30

Egy októberi este egy fazon stoppol egy eléggé gyérforgalmú uton. Ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd amikor meglát egy lassacskán felé közeledő fénycsóvát. A kocsi lassan mellé gurul és emberünk meg sem várva hogy az megálljon, feltépi a jobb oldali ajtót és beugrik..... - megdöbbenve látja, hogy a kocsiban nem ül senki, de az szépen egyenletesen halad tovább... első megdöbbenéséből felocsúdva - (arra gondolva, hogy itt legalább nem ázik - elnyújtózik az ülésen, és ekkor veszi észre, hogy az úton egy kanyarhoz közelednek. Még mielőtt a kormányhoz tudna nyúlni, megjelenik egy kéz és a kocsit a helyes irányba kormányozza, majd eltűnik. Az emberünk köpni nyelni nem tud a megdöbbenéstől, főleg amikor a jelenet a következő kanyarnál megismétlődik, majd újra és újra . ahogy épp az útirány megkívánja. Végül elérkeznek egy benzinkúthoz ahol a kocsi begördül a parkolóba... A stoppos -aki ekkora már eléggé be van rezelve - félelmében meg sem várja, hogy a kocsi megálljon kipattan és berohan a töltőállomásra. Megpillantja a pult mögött álldogáló kutast és éppen belekezdene az elképesztő történet elmesélésébe amikor kinyílik az ajtó és belép két ázott férfi. Az egyik rápillanva odaszól a másiknak: -Te! ..... Béla! Itt a csávókám, aki beugrott a kocsiba amikor toltuk.... X.Y.Z.

2006.07.02. 21:05

Ide csak saját írásokat várok szeretettel!!!

[4-1]