Új bejegyzés Frissítés

2006.07.30. 16:18

Zmeor1 Minden álmom veled repült, Szívem, lelkem hozzád kerűlt. Mit sem érsz velük, hisz megtörtek, Orvosuk elhagyott örökre.

2006.07.30. 16:17

Zmeor2 Szeretnék új és szebb álmokat, Csalán nélküli élettel teli vágyakat. Az alagút végét végeleg lezárták, A fény ide soha nem jut be már?

2006.07.30. 16:14

Zmeor3 Fáj! minden egyes hazug szavad. Fáj! e mélyről feltörő féktelen harag. Fáj! minden rímmel lezárt kereszt. Fáj! a szívből való őszinte szerelem. Sír! minden mi velem él. Sír! a szememből elröppenő fény. Sír! kezeim között a gitár. Sír! dédelgetett egyetlen Macikám. Álmodj! nálam szebb álmokat. Álmodj! szebbnél szebb vágyakat. Álmodj! páratlan párosokat. Álmodj! minden éjjel őróla.

2006.07.30. 16:12

Zmeor4 Szeretlek! a Világ legszentebb szava, Csalódás! a Világ legismertebb szava. Vágy! mely bennem csak irántad ég, Szenvedés! mit okoztál nekem nemrég. Űr! mely belül tátong, oly mély. Félelem! hogy másé leszel talán örökkön-örökké. Fájdalom! mely éget, mint szívemben a szerelem. Remény! mi nem ébred fel többé bennem.

2006.07.30. 16:10

Zmeor5 Talán nem szerettem még senkit sem ennyire, Ezért kívánok neked hosszú, boldog életet. Boldog életet, melyben nincs szerepem, Kívánok egy tartós, régi szerelmet. Minden szavam hazugság, ez te is tudod, Ezt az életet már nagyon unom. Szerelmed édes méze nekem szólt? Vagy csak én voltam a Detti pótló? Nem adtam még hangot száz és száz kérdésnek, Mond mit szólsz ehhez az érzéshez? Ezernyi tőrt szúrtál szívembe, A pengető helyét szavaid szerezték meg. Szerelmed, mint egy pillanat úgy tűnt el, Vagy már tudtad rég, csak nem mondtad el? Ha így van akkor tudd gyűlöllek, Gyűlöllek, mert nem ezt vártam tetőled!

2006.07.30. 16:09

Zmeor6 Magányos utakon járok, Egy nagy csodára várok. Miért ily idegen minden, semmi sem olyan, mint régen. Éles fájdalom hasít fejembe, Az út közepén én összeesem. Arc nélküli emberek jönnek, Megfogják kezem és felsegítenek. Egy igéző kék szempár mosolyog, Kinyitom szívem, se örökre neki adom. Már van párom az útra, Látom a színeket újra. Minden percben vágyom rá, Álmaim és életem neki adom át. Beborúlt a napos ég, Örökre belevesztem én. Az égszín szempár már nem mosolyog, Elmenekülök előle, de szívem otthagyom. Éles fájdalom hasít fejembe, Az út közepén én összeesem. Magányos utakon járok, Egy nagy csodára várok. Miért ily idegen minden, Semmi sem olyan, mint régen.

2006.07.30. 16:06

A Trón Itt ülök trónomon, előtted hajbókolnak barna fürtjeim. Bőröd, mint izzó vas bőrömbe ég. Érintésed gyönyörök útját marják húsomba, S hajadban ott bújkál az esti szél. Forró csókkal új erőre kapsz. Éhesebb vagy, mint a vadak, Szomjasabb kopár földnél. Ketten vagyunk, csak te és én. Verejtéked sós ize eper zamata számon, Sóhajainkra távoli madarak felelnek. Combommal börtönbe zárlak, S mint zsarnok fejét veszem élvezetednek. Kezed a habokba meríted, S hűs érintéssel táplálod tüzemet. Itt ülök trónomon s te derekam markolod. Szolgák vagyunk egymás mellett és egyben uralkodók.

2006.07.30. 16:02

Kövess oda Kövess oda, Hol zúgnak a kínok, Kövess oda, Hol reggelente sírok, Kövess oda, Hol álmaim hagytam, Kövess oda, Hol mindenem neked adtam, Kövess oda, Hova más nem követhet, Kövess oda, Hol talán megköveznek, Kövess oda, Hol gyönyörű dal zendül, Kövess oda, Hol már nem leszek egyedül.

2006.07.30. 16:00

Te ott és én itt Te ott vagy, hol kel a nap, Én itt, hova fények nem jutnak. Te ott vagy, hol zölderdők nőnek, Én itt, hol csak a korhadt fák dőlnek. Te ott vagy, hol mindenki érzi a szerelmet, Én itt, hol mindenki csak szerelmet kerget. Te ott vagy, hol élnek az angyalok, Én itt, hol az ördög él s a borzalom. Te ott vagy, hol a fájdalmat szeretettel gyógyítják, Én itt, hol az álmokat csak miszlikre aprítják. Te ott vagy, hol az Istenek, Én itt, hol nincsenek "emberek". Te ott vagy, hol kék az ég, Én itt, hol nincs más csak sötétség. Te ott vagy, hol a halhatatlanok, Én itt, hol minden dal halott. Te ott vagy, hol nélkülem élhetsz, Én itt, hol mindig szeretlek téged.

2006.07.30. 15:56

Utálom   Utálom a kékes eget, Utálom a két szép szemed. Utálom a bárányfelhőt, Minden álmom veled repült. Utálom a rónaságot, Utálom a kristály hangod. Utálom a messzeséget, Benned minden reménységem. Utálom az esti szellőt, Utálom a rád szánt időt. Utálom az érzéseim, Nem érdekel engem semmi. Utálom az éhes világot, Utálom a síró gitárod. Utálom az erdő illatát, Minden élet veled tovaszállt.

2006.07.30. 15:54

Ez a sors Vád nélkül tekintek én már reád, Nem hallhatod rongyolt szívem zaját. Láncolt lelkem végre felszabadul, S te nem ejtheted már soha rabul. Megrettent a részeg gondolat, Hogy nem tudjuk szeretni magunkat. Hazug és mocskos ez az élet, s mi Itt élünk ily beteg szívvel. Nem szerethetlek, sőt magamat sem, Mert sorsomat így írta meg Isten. Maradok fájó szürkeségben, S elveszek e sűrű, örök ködben.

2006.07.30. 15:53

Két kicsi csillag Színes lepke száll fent az égen, Zenéje olyan, mint lelkem zenéje. Két galamb, mint két féltett csillag, Szerelmük lángol a késői alkonyatban. A búgó csöndben lázas vallomások, Egy csillag soha sem magányos. Bennük reszketve szilárdul a hűség, S a félelmet roppantva törik szét. A vándorútnak lassan vége, A csillaglelkek összeérnek. Otthonuk már egymás szíve, Hisz erre vártak olyan régen. Éjjeli táncuk fényes és vakító, Csak aki igazán szeret az éli túl. Boldogságuknak ne szabj határt, Így övék lehet az egész Világ.

2006.07.30. 15:51

Köszönöm Úgy fájsz, mint a Holdnak a pirkadat. Szívem megkeményedett és nem enged soha. Más vagy már mint aminek megláttalak, Arcod, szemed ürességet mutat. Nem hiszek a meleg szavaknak, Mert tudom, mind hamisak. Ne érdekeljen, ne is nézz vissza, Nem akarom hogy hulló könnyeimet lássad. Óvtam szívemet a fájdalomtól. Óvtam lelkemet a csalódástól, Mégis összetörtem, de megérte, Legalább megtudtam ki is vagy te.

2006.07.30. 15:50

Kopp Megperzselte szívemet őszinte szavad. Még mindig éget, mint telet a tavasz. Talán nem is tudod mit tettél, Te csak elmondtad mit éreztél. Minden szavad egy döfés nekem, Pedig szívedhez közel nem kerültem. Minden álmom elillant, Döntött az a pillanat. Láthatalan szörny szorítja lelkemet. Egyre erősebben facsarja életem. Valaki segítsen, mert elveszek, s Nem láthatom többet két szemed. A segítség nem jön már soha, Lelkemet befedi fáradt moha. Megkövülve s szürkén élem napjaimat. Látod, így végzed majd te is, Örülj, ha tudsz magadon segíteni. Kérlek, tanulj meg magadban bízni.

2006.07.30. 15:48

Nálad Megtört szívem nálad megpihen, Új álmaimat már veled élhetem. Bódító ez az érzés, Kérlek ne zúzd szét. Várom már a boldog napot, Mikor szívemet neked adhatom. Bódító ez az érzés, Kérlek ne zúzd szét. Sétálunk a langyos tavaszi szélben, Szemed sarkából engem kémlelsz. Bódító ez az érzés, Kérlek ne zúzd szét. Egymás mellett megállunk, De lelkünk együtt száll most. Bódító ez az érzés, Kérlek ne zúzd szét. Fejemet szívedre hajtom, s Egymás karjaiban várunk. Bódító ez az érzés, Kérlek ne zúzd szét. Csókod édes mézként pecsétel meg, Ha itt vagy baj már nem lehet. Bódító ez az érzés, Kérlek ne zúzd szét. Mélyen egymás szemébe nézünk, Tudjuk, most már haza értünk. Bódító ez az érzés, Kérlek nezúzd szét.

2006.07.30. 15:47

Kétségek közt Kétségbeesetten állok meg melletted, Meggyötört szívem porban hever előtted. A lakat kulcsát már rég elvesztettem, Szíved mit érez, rég nem értem.

2006.07.30. 15:46

Gyűlölt szerelem Miattad gyúlt édes harag itt bent, Magasztos vágy, úgy símogatja lelkemet. Fülembe hallik szívem vad dobogása, Szemembe dúl a kétségek nagy csatája. Két erő uralja már életem, A féktelen harag s e gyászos szerelem. Érzéseimet nem fedi már fátyol, Lelkem védtelen és sebezhető bárhol.

2006.07.30. 15:43

Félek Irtózatos félelem kerített hatalmába. Szívem összeszorult és elfáradt. Lelkem keseru könnyeket hullajt érted. Ne törd össze álmomat kérlek.

2006.07.30. 15:39

Gitárom utolsó hangja Szétzúztad féltett gitárom. Síma teste megtört, elkopott. Már fél az emberi kéztől, Reszket belül már mindentől. Mikor pengetted szép szavakkal, S húrjait befontad arannyal, Ő elszunnyadt hívó karodban, S te galádul megcsaltad. Ő csak egy rettegő szív maradt, Fényes hangját nem hívhatod már soha. Pengetőd mélyen belé szúrtad, S talán örökre ott is marad.

2006.07.30. 15:35

Nehéz Döntened kell! A szerelemért. Ha odaérsz, tudni fogod mit tegyél. Bizz az ösztönökben, de nézd hogy hova lépsz. Elveszíti varázsát, ha túl hamar mész. Szíved mást érez, Mint amit szád mond. Véred másért hajt, De lelked ellen mást hoz. Vigyázz! Féltve őrizlek én. Döntésed fiatal és nem is túl mély. Belül a lelked, mint háborgó tenger, Döntésed mondom, ne hamarkodd el.

[Friss hozzászólások] [22-3] [2-1]